Kiderült Nagy Feró két titka
Ahogy telik az idő, Nagy Feró egyre kevésbé szereti megünnepeli a születésnapját. A Kossuth-díjas zenész 78 éves lett, és nem szereti, hogy erre folyamatosan emlékeztetik.
Bár Nagy Feró is tudna panaszkodni, szerencsére kitűnő egészségnek örvend, és arról sem kíván tudomást venni, hogy bizony a test időnként jelzi az idő múlását.
– A család és a baráti társaság egy nagyobb bulit akart szervezni nekem, de úgy döntöttem, majd inkább a 80. születésnapomnál kerüljön sor erre az ünneplésre – kezdte a Borsnak. – Idén több részben, de szűk körben koccintunk az évfordulóm alkalmából. Szörnyű az év eleje, mert ilyenkor mindig eszembe jut, hány éves vagyok.
Nehéz ezt feldolgozni, még akkor is, ha a Jóisten engedi, hogy éljek, dolgozzak és működjek. Alig várom, hogy magam mögött hagyjam a januárt, és túl legyek ezen az időszakon.
– Persze tudom, hogy sokan szeretnek, és szeretnének felköszönteni, de ilyenkor mindig inni kell – mondta viccelődve Feró. – Valamikor úgy gondoltam, hogy a negyvenes korosztály már öreg, és tessék, a 78. életévemet töltöm. Na, akkor én most mit mondjak magamra? Köszönöm az Úristennek, hogy ezt még megadja nekem, korábban nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó haverok leszünk – fűzte hozzá nevetve.
„Egy napig tartott a szomorkodásom”
Szomorúan indult az év eleje Feró számára, ugyanis a Beatrice két oszlopos tagja is távozott a zenekarból. Ráadásul egyikük a zenész fia, Hunor, aki jó ideje dolgozott édesapjával. Az énekes nem tagadja, fáj a szíve gyermeke döntése miatt, de az élet megy tovább, és máris új tervekkel állt elő.
– Csak egy napig tartott a szomorkodásom.
A fél zenekar lelépett, de felpörögtek az események. Túl kell lépnem ezen, ezért úgy döntöttem, hogy csinálok egy lemezt.
– Három nóta el is készült, teljesen oda vagyok érte. Fiatal emberekkel kezdtem el szövetkezni, felrázták a fáradt, öreg szívemet. Éjjel-nappal dolgozom, hogy gyorsan haladjunk, és reményeim szerint február végén, március elején meg tud jelenni. Fel kell vennem a tempót a srácokkal, pedig még a fiam és a kollégám távozása után a zenekart sem akartam tovább működtetni – árulta el lapunknak.
„Úgy kell élni, mintha semmi bajod nem lenne”
Hetvennyolc év ide vagy oda, Feró pörög ezerrel. A zenészeknek általában a januári hónap pihenéssel telik, de az ő esetében ez sem igaz. Éjjel-nappal dolgozik, mint mondja, a munka élteti, és szerencsére egészsége sem szab gátat ebben.
– Mindig mondom, hogy a fokhagyma és pálinka a titok. Ilyenkor azt mondják rám, azért mondom ezt, mert alkoholista vagyok. Hát, ez sem igaz! Van, hogy két hónapig egy kortyom sem iszom. Rá is szoktak csodálkozni, amikor visszautasítom az italt, és egyből azt kérdezgetik, mi a bajom. Nincs semmi probléma, de szoktam tesztelni magam, hogy bírom. És nagyon is jól!
Öregesen vagyok, ebben a korban mindig van valami baja az embernek.
– Hol ez, hol az fáj, van, hogy prüszkölünk, vagy folyik az orrunk, igen, de mindenkinek üzenem: hozzá lehet szokni. Úgy kell élni, mintha semmi bajod nem lenne, én nem foglalkozom vele – mondta Feró.
