Csonka András fájdalmas búcsúja: Mérges vagyok és tehetetlen. A rohadt életbe…
Csonka András kiírta magából a fájdalmát, amit mentora és barátja, Szurdi Miklós elvesztése miatt érez.
Szurdi Miklós halálhíre alapjaiban rengette meg a hazai sztárvilágot, hiszen a színész, színházi és filmrendező mindannyiuk életének fontos szereplője volt. Csonka András mindent neki köszönhet és ezt a köszönetet most fájdalmasan a világba is kiáltotta.
„Tudtuk, hogy baj van...”
András a Facebookon adta ki magából fájdalmát és egy hosszú írásban idézte fel a legendás rendezőhöz köthető minden emlékét.
„Ki mondja nekünk azt ezek után, hogy “kisbabáim”? Kicsoda? Mérges vagyok és tehetetlen. A rohadt életbe, tudom, és még önző is, mert sajnálom magamat, hogy soha többé nem lehet közöm hozzád itt a Földön. Mikikém, te drága ember!
Van fogalmad arról, milyen sokunk lelke van most darabokban?
Tudtuk, hogy baj van, de értsd meg, te és a betegség, az elhagyatottság az két külön bolygó. Nem tudjuk értelmezni, mert mi mindig a te kifogyhatatlan energiádból töltődtünk”- kezdte posztjában a színész, aki ezután a hála szavaival fordult az égi társulatba szerződőt Szurdi Miklós lelke felé és felsorolta mindazt, amit neki köszönhetett. És ez bizony nem kevés…
„Önbizalmat adtál a sikerrel együtt...”
„Ahogy öregszem, egyre fontosabbnak tartom, hogy képes legyek egyértelmű válaszokat adni arra is, kinek mit köszönhetek. A hála alapvetés. Boldog vagyok, hogy a 70. születésnapodon ezt egyértelművé tettem, de akkor most meg a világba kiáltom. Mikikém, Neked köszönhetem a legtöbbet! Te bíztál bennem úgy, ahogy senki utánad, te tettél rá a zenés sínre, amikor felkértél a Grease című musicalre, aztán a Hair-re, és szelíd erőszakomnak hála megrendezted a Kapj el!-t, ami Barbarának és nekem is abszolút mérföldkő lett, a Família kft. főrendezőjeként te alakítottad a karakteremet olyanná, hogy arra nagyon sok mindent tudtam építeni később. Soha olyan zseniális színészvezetést nem tapasztaltam, mint nálad, mert a te irányításod alatt tehetségesnek érezhettük magunkat, önbizalmat adtál a sikerrel együtt, tiszteltelek, és mégis egy barát voltál közben, aki pont úgy mosolygott mindig, mint ezen a képen, és akinek elnéztük, hogy baromira nem akarja abbahagyni a próbákat sosem időben. Rengeteg cigi és kávé, de mellette derű és energia. Az elmúlt évekkel nem tudtam mit kezdeni, méltatlannak éreztem, a te képességeiddel a legnagyobb plakátok közepén kellett volna, hogy virítson a neved. A betegségről meg inkább ne is beszéljünk. Édes Mikim! Akik ismertünk, tudjuk, hogy pótolhatatlan vagy, köszönünk mindent!”- búcsúzott mentorától és barátjától Csonka András.
