„Olyan vita kerekedik néha” - soha nem hallott részletek derültek ki Lékai-Kiss Ramóna házasságáról
Idén már öt éve annak, hogy a műsorvezető és a válogatott kézilabdázó kimondták egymásnak a boldogító igent. Lékai-Kiss Ramóna és Lékai Máté ma is ugyanolyanok, mint akkor voltak, ám az kétségtelen, hogy mint minden kapcsolatnak, az övéknek is vannak sarokpontjai.
Aki csak ránéz a házaspárra, szinte mindenki azt mondja, milyen gyönyörűek, közben pedig mennyire jó szülők, hiszen sosem voltak zajos botrányaik, hangzatos balhéik. Lékai-Kiss Ramóna és Lékai Máté élik a hétköznapinak legkevésbé sem mondható mindennapjaikat – ne feledjük, Rami forgatásai sokszor egész napos elfoglaltságot jelentenek, amíg a férje válogatott kézilabdázóként gyakran hetekig van távol a szeretteitől. Mindez öt évvel ezelőtt sem volt másként, amikor úgy döntöttek, hogy hivatalossá teszik a kapcsolatukat. Akkor még persze hírből sem hallottunk a covidról, a lezárásokról, amelyek mindenkit próbára tettek. Abban az időben Máté még Veszprémben sportolt; ma már Budapesten élnek, hiszen a Fradiban játszik. Ám állítják: az egymáshoz való kapcsolatuk azóta sem változott semmiben.
– Ugyanolyan tűzrőlpattantak vagyunk, mint akkor. Ez az öt év úgy elrepült, mint a karikacsapás – mondták egybehangzóan a hot!-nak, hozzátéve, hogy azért valami mégis más, mint egykor. – A kisfiunk akkor még baba volt, most pedig már egy kis tinédzser, aki az első kamaszkorát éli.
„Érettebbek lettünk”
Múlt héten a házasság hete zajlott, emiatt is kerültek elő Ramónáéknál is az esküvői fotók, videók. Akik a televízióban vagy a nézőtérről látják őket, talán észre sem veszik, de ők állítják, hogy látszik rajtuk az eltelt idő.
– De ez nem rossz érzés. Érettebbek lettünk kívülről is.
Belülről persze nem lettünk türelmesebbek egymáshoz. Határozottan nem. Ahogy halad előre a kapcsolatunk, úgy ismerjük meg egyre jobban a másikat, szokjuk meg a rigolyáit.
A nagy öregek azt mondják, hogy 10-20-30 év után jobb egy házasság. Ezt még nem érezzük – nevetett Máté.
– Ezt nem is bánom, természetes folyamat – csatlakozott a férje szavaihoz Rami. – Vannak olyan pillanatok, amikor nem annyira jó, ilyenkor pedig vagy elnevetjük magunkat, vagy pedig legszívesebben kiraknánk egymást az utcára.
Mint oly sok házasságban, ők is pontosan tudják, milyen problémák szokták felütni a fejüket a négy fal között.
– Ramóna késéseitől falra tudok mászni: még akkor sem indulunk el, amikor már ott kell lenni, ahová igyekszünk – ecsetelte őszintén Máté.
– Bármin össze tudunk veszni: még azon is, hogy ki hová szeretne utazni – vette át a szót a műsorvezető. – Olyan vita kerekedik néha, hogy a végére egy órán keresztül nem állunk szóba egymással, de amivel Máté az én határaimat feszegeti, az a feledékenysége. Mindent százszor kell elmondani, ami iszonyatos energiát emészt fel. Amikor kiderült, hogy várandós vagyok, mindenki viccesen megjegyezte, hogy csak el ne hagyjuk a gyereket valahol. Kijelenthetem: nem hagytuk!
Máté állítja, hogy többségében végül ő megy a szerelméhez bocsánatot kérni, ám ebben nem értenek egyet, Rami szerint ugyanis ez nem fedi a teljes valóságot. Ám az teljesen biztos, hogy milyen rituálé zár le egy-egy vitát.
– A kisujjunkat szoktuk összerakni. Ha az egyikünk nyújtja, a másik pedig elfogadja, akkor kötelező lezártnak tekinteni.
Lékai-Kiss Ramóna felé maximális a férje bizalma
Ám természetesen nem csak vitákból áll az életük, sőt! Olyanok ők, mint a legtöbb házaspár: tele boldog pillanatokkal, mesés napokkal és csodás hetekkel. Ennek pedig oka is van – méghozzá az, hogy őszintén szeretik egymást.
– Egész életemben ilyen családra vágytam, ilyen feleségre, gyerekre, ennyire boldog kapcsolatra.
Akkor is számíthatunk egymásra, ha rosszban vagyunk; elképzelhetetlennek tartom, hogy valamikor ne minimum hárman legyünk egymásnak.
Maximális a bizalmam Ramóna felé, boldog vagyok, hogy az életembe jött – ecsetelte Máté.
Talán nem meglepő, hogy Rami meghatódott a férje hirtelen jött érzelmes szerelmi vallomásán.
– Mindig meg tud lepni... Nem gondoltam volna, hogy ilyen romantikus vallomást tesz! Persze néha okoz olyan meglepetéseket is, amiknek nem annyira örülök: sokszor előfordul, hogy olyasmivel rukkol elő, amire egyáltalán nem vágytam, még a gondolataimban sem fordult meg, de ő abban a pillanatban úgy érzi, hogy az jó lesz – nevetett Rami. – Végül általában egy Mátésan aranyos végkifejlete lesz az egésznek. De azt hiszem, ez is oka annak, hogy szerelmes vagyok belé – vallotta be az üzletasszony.
„Rossz egymás nélkül”
Szokás mondani, hogy a távolság a nagy szerelmek lángját még nagyobbra lobbantja. Nos, esetükben már hatalmas a tűzrakás, hiszen az elfoglaltságaik miatt sokszor vannak távol egymástól. Ezek ugyan nehéz időszakok, de már nem élik meg nehézségnek: hozzászoktak.
– A kisfiunk minden szülinapi buliját Máté nélkül szerveztem eddig, mert ő januárban rendszerint Európa- vagy világbajnokságon szerepel. Nekünk ez már megszokott, de a közegünk nagy támogatást ad ilyenkor: Noé ovistársainak a szülei, a veszprémi, a pesti család, mindenki segít. Ebben az időszakban Noéval járunk randizni, aztán meg, amikor én megyek forgatni, fiús napok következnek. 2024-ben nagyjából kétszer aludtunk együtt a férjemmel; érdekes helyzet ez, hisz nagyon hiányzik, de azért szurkolunk neki a fiunkkal, hogy minél tovább maradjon kinn egy világeseményen – ecsetelte Ramóna.
Máté is hasonlóképpen látja az életük ezen részét.
– Rossz egymás nélkül, de megoldjuk ezt is. Raminak nehezebb: én többet vagyok távol, mint ő.
Ha viszont mindenki itthon van, jut idő a romantikára is – ebben Rami erősebb, de a férjének sincs szégyenkezni valója.
– Sokszor meglep a kedvenc ételemmel, randiesteket szervez.
Elmegyünk vacsorázni, moziba. Ha jól sikerül egy világverseny, meglep egy-két legóval is.
Igyekszik a kedvemben járni, figyelmesebb, mint én, romantikusabb – árulta el Máté.
„Nagyon boldog lennék, ha feleségül venne újra”
Alig egy éve új fejezet kezdődött az életükben: Veszprémből Budapestre költöztek. Ma már a fővárosban élik a mindennapjaikat.
– Sikerült belaknunk az új otthonunkat, már jól érezzük magunkat Budapesten, Noénak is lettek új barátai. Kialakult a kör, ami olyan, mint amilyet Veszprémben megéltünk: van már kedvenc húsboltunk, zöldségesünk, játszóterünk, azt is tudjuk, hová menjünk kirándulni. Jó itt, de meg kellett gyászolni, hogy eljöttünk Veszprémből, ahol vélhetően már nem lakunk többé. Budapesten szeretnénk letelepedni, de a Balaton mindig ott lesz számunkra, hiszen ott él a családunk – mondták egyszerre.
A Balaton azért is fontos helyszín számukra, mert Máté Szigligeten nőtt fel, így gyerekkori álma volt, hogy a dombtetőn álló kápolnában vegye el a majdani szerelmét. A templomi szertartásra még nem került sor, de ami késik, nem múlik – főleg, ha Ramónán múlik.
– Nagyon boldog lennék, ha feleségül venne újra, de ha nem lesz templomi esküvőnk, akkor sem dőlök a kardomba. Azért azon vagyok, hogy teljesítsem Máté álmát – nevetett az édesanya.
