Singh Viki bántalmazó kapcsolatáról vallott: "Volt, aki négy évig folyamatosan vert"
A gátlásos kislány rögös útja a Madách Színház színpadáig. A főszerepben: Singh Viki.
Gyerekként a Magyar Rádió és az Operaház gyermekkórusában énekelt, zeneiskolába járt, majd a Kőbányai Zeneiskola dzsessz tanszakán tanult. A Zsigmond Király Főiskola kereskedelmi szakán szerzett diplomát. A Megasztár, a Rising Star, a Sztárban Sztár énekese. Jelenleg a Six című musicalben, Seymour Johanna szerepében látható a Madách Színházban. A hot! magazinnak adott portréinterjút Singh Viki.
hot: Indiai-magyar lány vagy. Hogy élted meg ezt a kettős származást?
Singh Viki: Édesapám nagyon jóképű férfi, igazi playboy, sikeres üzletember. Hatszor nősült; én a második házasságából születtem, a harmadikból van két húgom. Édesanyám gyönyörű nő volt, most is nagyon csinos. Miután elváltak, soha többé nem ment férjhez, és sokszor éreztem úgy, hogy nekem kell vigyáznom rá. Sokféle gátlással küszködtem; azt gondoltam, hogy ha édesapa elhagyott, akkor mindenki elhagy majd. Kirekesztettnek éreztem magam. Balatonlellére költöztünk, csúfoltak a nevem miatt, mindenfélének ejtették ki, csak nem ahogy kell. A bőröm sötétebb volt, mint az osztálytársaimé, nyugati autókkal jártak a szüleim. Arra vágytam, hogy nekünk is Trabantunk meg Ladánk legyen, mint mindenkinek. Anyukám csak nevetett ezen. A kívülállók meg azt látták, hogy idejöttek ezek Pestről, Mercedesszel járnak, az apuka ráadásul indiai…
hot: A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással. Nem volt barátod az iskolában?
S.V.: Sokat dolgoztam az évek során magamon, jártam családállításra, pszichológushoz, kineziológushoz. Így jött elő az az emlék, ami befolyásolta az életemet, és ami miatt menekültem a sikertől. Amikor Lelléről felkerültem Budapestre, az általános iskola negyedik osztályában kiválasztott a legnépszerűbb lány, maga mellé ültetett. Ő volt az, aki mindent megnyert: szavalóversenyt, énekversenyt. Amikor én lettem az első, másnaptól nem szólt hozzám. A többiek sem. Olyan fokon kirekesztettek, hogy iskolát kellett váltanom. Akkor azt tanultam, hogy a sikertől félni kell, mert büntetéssel jár, és hogy nem szabad szépnek lenni – mindig olyan lányokkal barátkoztam, akik jobban néztek ki nálam.
Singh Viki: „Mindig kishitű voltam”
hot: A külsőddel elégedetlen voltál. Ez a párkapcsolataidban is zavart?
S.V.: Mindig kishitű voltam magammal szemben: elég jó, elég szerethető, értékes vagyok-e a színpadon és a kinézetemben is? Olyan fokú volt ez az önbizalomhiány, hogy állandóan rosszul választottam párt. Volt, aki négy évig folyamatosan vert. Elhitette velem, hogy megérdemlem. Azt gondoltam, azért bánt, mert szeret. Halálosan szerelmes voltam belé, és könyörögtem, hogy ne hagyjon el.
Semmibe vettem magam.
hot: Hogy tudtál megszabadulni ettől a bántalmazó, mérgező kapcsolattól?
S.V.: Úgy, hogy elmentem hajózni. Komphajókon dolgoztam Helsinki és Stockholm között. Nagyon kemény munka volt, este 8-tól hajnali 2-ig kellett énekelni a hét minden napján. Charlie Skandináv éjszakák című dalának valamennyi szavát értem: átéltem.
Ott lettem önmagam.
Olyan rutint szereztem, hogy a Rising Starban nem véletlenül osztották rám a legnehezebb dalokat. Whitney Houstont, Céline Diont, Chaka Kant énekeltem – tudták, hogy nem okozok csalódást.
„Az uszkárom, Csoki mintha a testvérem lett volna”
hot: Anyukád indított el ezen a pályán. Mit látott benned?
S.V.: Nagyon büszke rám. Ő hallotta meg 6-7 éves koromban, hogy van tehetségem az énekléshez, és 8 évesen elvitt felvételizni az Operaház gyermekkórusába, ahol minden elkezdődött. Onnantól fogva a zene központi szerepet foglalt el az életemben. Hamar önálló lettem emellett, egyedül közlekedtem, 17 évesen elköltöztem hazulról, szobát kerestem, később albérletet; most is egy bérelt lakásban lakom a két kutyusommal. Gyerekkoromban volt egy kis uszkárom, Csoki – mintha a testvérem lett volna.
hot: Mikor jutottál el odáig, hogy végre értékén tudtad kezelni önmagadat a magánéletedben is?
S.V.: Öt évig tartott az a kapcsolatom, amiben egy csupa szív emberre találtam. Ő is szereti az állatokat. De lassan átalakult minden: olyanok lettünk, mint a testvérek. Nagyon szeretjük egymást, mindig az életem része lesz, de már nem vagyunk szerelmespár. Ennek két éve – azóta sem találkoztam senkivel, aki hozzá hasonló, nagyon magasra tettem a lécet. A toxikus embereket azonnal megérzem és kerülöm. Nem akarok csak azért együtt lenni valakivel, hogy legyen. Eljutottam oda, hogy én vagyok a legjobb társaság magamnak – csak az jöhetne, aki ehhez hozzáad, akivel jobb együtt, mint egymás nélkül.
hot: A fellépéseken kívül mivel töltöd az idődet?
S.V.: A Dunához közel lakom, ott sétáltatom a két kutyakislányt. Január óta vegetáriánus vagyok; nagy váltás az életemben, de ez – a származásom miatt – tulajdonképpen genetikailag bennem van. Újévre lencsét rendeltem malachússal – a húst már a kutyusok ették meg. Ha nekik főzök valamit, a hús szagát is nehezen tudom elviselni. Sokkal könnyebbnek érzem magam, amikor átrollerezek a hídon a tanítványaimhoz; élvezem, ahogy a víz fölött repülök a jó levegőn. A Madách Színházba is rollerral közlekedem.
hot: Ki biztatott, hogy jelentkezz a Six válogatására? Esetleg Nika?
S.V.: Nikával nyolcéves korunk óta barátnők vagyunk. Engem Sasvári Sándor ajánlott be a Madáchba. Nagyon örülök, hogy sikerült a casting, szeretem Seymour Johanna szerepét. A tündérkeresztanyám, aki feltett a zenei palettára, Farkas Zsófi. 16 éves voltam, amikor látott, és azt tanácsolta, hogy tartsak ki: Európa egyik legjobb hangja lehetek. A példája nyomán azt teszem, amit ő: keresem a tehetségeket, és akit tudok, támogatok, ajánlok. Igyekszem jó ember lenni és ilyenekkel körülvenni magam.
Békesség van bennem. Hálás vagyok az életemért.
