Soha többet nem akar visszamenni a rácsok mögé az egykori bortányhős, aki úgy érzi, teljesen megváltozott odabent, sokkal jobb ember lett. A technikailag még mindig fogvatartott Aurélio lábbilincsben éli otthonában a mindennapokat, ahol minden nap találkozik kislányával.
Több, mint 700 napot töltött börtönben Aurelio, elzárva a külvilágtól. A korábbi botrányhőst nagyon megviselte az elmúlt két év a rácsok mögött, mai napig rémálmok gyötrik. Már teljesen másképp látja a világot, ami eddig számára a szórakozásról, a határfeszegetésről szólt. De odabent rájött, hogy saját hülyesége miatt mennyi mindent elveszített és arra is, hogy a szeretet nem jár, a szeretet ajándék. Mint számára a kislánya, aki mint a szappanoperákban, akkor született, amikor ő a rácsok mögött ült.
Még mindig nehezen hiszi el a volt villalakó, hogy otthon van, hogy szabadon engedték. Igaz, technikailag még fogvatartott, hiszen lábbilincset kell viselnie. De ez sem gátolja meg abban, hogy betartsa a börtönben tett ígéretét, amit akkor tett, amikor kiderült: kislánya született. Már akkor tudta, hogy jelen akar lenni Szofi életében, hogy mindent meg akar neki és a gyermek anyukájának is adni. Miután hazatért Bajára, szinte az első dolga volt találkozni a gyönyörű kislánnyal, aki áprilisban lesz 2 éves és szereti kimondani: apa.
– Az elsődleges célom most, hogy főállású apuka legyek, hogy jó apuka legyek – mesélte a Tények Plusz kamerája előtt Aurelio.
A házban már mindent befoglalt, amióta itthon vagyok és főállású apa vagyok, arra jöttem rá, hogy nekem már nem sok mindenem van, mert ő mindent kisajátít magának. Anyám szerint ilyen téren olyan, mint én. Már mondja, hogy papa, és nagyon ritkán már kicsúszik, hogy apa és olyankor végem van. Az felér számomra mindennel, minden élménnyel, az egyszerűen fantasztikus!
A bajai híresség arról is beszélt, hogy bár mindig vágyott az apaságra, azt nem gondolta, hogy gyermeke egy egyéjszakás kalandból fog születni. De már minden így van jól, de azt még nem tudja, hogyan alakul kapcsolatuk Szofi anyukájával.
A rácsok mögött ugyan "Művész úr" volt a beceneve, de mégis csak egy rab volt a többi között. Volt ugyan, akik kedvelték, de volt, akiktől tartott. Aurelio nem is titkolja, félt. De saját bevallása szerint végül semmilyen téren nem érte atrocitás.
Nagyon nehéz bent, hogy nincs szeretet, nincs kedvesség, de persze az ember ebbe is belerázódik
– folytatta a celeb, aki az utolsó hét napot a kalocsai bv intézetben töltötte. – Az utolsó egy hetemen már nem féltettem magam. Egy budapesti börtön után, félreértés ne essék, bárhová elviszik, már megállja a helyét… Odabent nagyon kellett vigyázni, ha rossz embernek rossz poént sütsz el, akkor abból nagy problémád lehet. Igen, féltem, de megcsináltam!