Szomorú gyerekkor, hallássérült szülők: ezért került gyermekotthonba a Házasság első látásra szereplője
János egy nagyon szomorú gyerekkor után a semmiből építette fel magát, ám a nőkkel eddig nem volt szerencséje. Vajon a Házasság első látásra elhozza neki a szerelmet?
Az 54 éves, rendezvény-casino világában dolgozó János első látásra egy erős, magabiztos férfi benyomását kelti, ám Gaál Viktor pszichológus már a Házasság első látásra csütörtöki epizódjának elején közli vele, hogy szerinte jóval árnyaltabb János személyisége, és az sem kizárt, hogy valamit leplezni szeretne a magabiztos kiállásával.
János a Bors megkeresésére elárulta, azért jelentkezett a TV2 vadiúj párkereső reality-jébe, mert úgy érzi, eddig rendre félresikerültek a párkapcsolatai.
– Hét évvel ezelőtt költöztem haza Svácjból, ezt követően két olyan viszonyom is volt egymás után, amiben a szerető szerepét töltöttem be. Fontos megemlíteni, hogy tudtam arról, hogy a választottjaim házasok, de titkon abban bíztam, szép lassan megszeretnek, és elválnak miattam. Nos, a válás mindkét esetben bekövetkezett, csakhogy az én státuszom nem változott. Továbbra is csak hétvégén találkoztam a hölggyel, nem mentünk sehova, wellnesszezni sem utaztam el egyikőjükkel sem. Ezeket a kapcsolatokat aztán lezártam, majd jött a lehetőség, hogy jelentkezzek a műsorba. A pszichológusok arra már rávilágítottak, hogy a nehéz gyerekkorom miatt ismétlem ezeket a mintázatokat, és ezért vagyok ennyire szeretethiányos is – sóhajtott a gaming menedzserként dolgozó János, majd elmesélte nekünk a gyerekkorát.
Szomorú gyerekkoráról vallott a Házasság első látásra szereplője
János gyerekkorában csakis jelnyelvvel tudott kommunikálni a szüleivel, édesapja és édesanyja is hallássérült. Emellett apukájának komoly alkoholproblémái voltak, ezért János 10 évesen a Fóti gyermekotthon lakója lett, ahol két évet töltött el.
– Hetente negyven órát dolgoztam, hogy láthassam a szüleimet, ez az állapot két évig tartott. Közben folyamatosan csúfoltak, bántottak. A szüleim állapota miatt parentifikált kisfiú lettem, ami annyit jelent, hogy már gyerekkoromban felnőttként kellett viselkednem, a hivatalos ügyeket például mindig én intéztem édesanyám helyett, hiszen ő nem tudott beszélni. Apukámat végül huszonhárom éves koromban elvesztettem, autóbalesetben hunyt el. Akkor én külföldön éltem, de volt egy félreértés, először úgy tudtam, az anyukámmal történt tragédia.
A múltbéli traumáim és az abúzív gyerekkorom ellenére felépítettem egy életet, amivel azt szeretném bebizonyítani, hogy bárki jöhet bárhonnan
– mesélte János, aki 15 évig élt igazi szerelemházasságban, amiből egy fia született. Bár a házasság véget ért, a fiával szerencsére remek a kapcsolata.
– A válásnál édesanyám nem volt mellettem érzelmileg, nem támogatott. Én most mégis úgy érzem, kötelességem ápolni őt, ugyanis jelenleg egy idősek otthonában él, és el is várja, hogy gondoskodjak róla – tette hozzá a férfi, aki a szeretethiánya miatt hajlamos egy fajta türelmetlenségre a nőkkel kapcsolatban, de csak azért, mert nagyon vágyik arra, hogy igazán szeressék.
