Pataky Attila: 50 éve az Edda az életem!
Kevés olyan csapat van ma Magyarországon, amely elmondhatja magáról, hogy ötven év óta töretlen a sikere, s amelynek tagjai ennyi év után is tudnak közösen alkotni, együtt dolgozni. A rajongótábor sem morzsolódott le, az Edda dalai ugyanúgy megérintik a mai fiatalokat, mint ahogy annak idején a szüleiket.
Valamit nagyon tud Pataky Attila, Alapi István, Kicska László, Gömöry Zsolt és Benkó Ákos. Március 9-én este az évfordulós bulit ugyanazzal a lelkesedéssel játszották végig, mint amilyen elszántsággal tették országszerte ismertté az alapító tagok 1973-ban a miskolci egyetemistákból összeállt Edda Művek néven debütáló bandát. Igényes zenéjükkel, őszinte szövegeikkel tízezrek kedvencévé váltak, s maradtak is – ötven év ide, vagy oda – írta koncertbeszámolójában a Magyar Nemzet - akiknek ezúton is köszönjük a képgalériát, ami hűen tükrözi azt a hangulatot, amit ezek a srácok öt évtized óta képesek előidézni.
„A feleségem egy órája olvassa az üzeneteket...”
A Bors a Papp László Budapest Sportarénában megtartott gigabuli másnapján érte el Pataky Attilát, akinek hangjában nyoma sem volt fáradságnak. Sőt… – Hát mitől lennék fáradt?!
Annyi energiát kaptam tegnap este, hogy a következő ötven évre be vagyok biztosítva!
A feleségem egy órája olvassa a minden fórumon ömlő üzeneteket és gratulációkat és úgy tűnik, sosem fogy el. Most, hogy beszélünk, legalább kap egy kis levegőt… – kezdte nevetve az élő rocklegenda, majd gyorsan köszönetet mondott annak a 100 fős stábnak, akik biztosították a buli zökkenőmentességét szombat este. – Minden, de minden tű pontosan úgy sikerült, ahogyan azt elterveztük. Ez a zenekar, a közönség és nagyrészt annak a száz fős háttérstábnak az érdeme, akik fáradhatatlanul dolgoztak azért, hogy flott legyen a buli. Köszönöm nekik! – nyilatkozta Attila, aki egy ígérettel folytatta.
„Csak kicsit kell bánkódnia annak, aki nem fért be...”
– Szombat este rátettük a pecsétet a mögöttünk álló fél évszázadra. Pont úgy, ahogyan a Magyar Posta tette azzal a bélyeggel, amit a napokban bocsájtottak ki az Edda tiszteletére.
Ez a tábor megmutatta, hogy nemcsak múltunk és jelenünk, de jövőnk is van, hiszen a szülők, vagy akár már nagyszülők, továbbadták a zene szeretetét a fiatalabb generációnak.
Ez jól látszott a színpadról, hiszen rengeteg fiatal szempár szegeződött ránk és rengeteg kis srác és kis csaj énekelte velünk a dalainkat. Hatalmas öröm ez! De nincs megállás! Nyakunkon a nyár és már tele is vagyunk. Annyit ígérhetek, hogy a szombat esti buliból számos elemet viszünk magunkkal az előttünk álló bulikra, így csak egy kicsit kell bánkódnia annak, aki nem fért be az Arénába – mondta Pataky, aki elárulta, mivel tud igazán kikapcsolni és mivel tölti kevéske szabadidejét.
„Fürdöm a szeretetben...”
– Pont úgy pihenek, ahogy te… Lefekszem és becsukom a szemem. Na jó, értem mire gondolsz – nevetett Attila, majd folytatta – Az úgynevezett „énidőmben” a spiritualitás felé fordulok. Sokat meditálok és rengeteget olvasok. Ez a két tevékenység jelenti számomra az elvonulást és a nyugalmat. Egyébként pedig kikapcsol a munka is. Nekem ötven éve az Edda az életem és ez null-huszonnégyes szolgálatot jelent. Fürdöm a szeretetben, ami körülvesz. Így élek és ezt nagyon szeretem – zárta Pataky Attila, mielőtt visszatért volna az üzenetáradathoz.
