Bodrogi Gyula a száz éve született Szenes Ivánról: "Kis tacskónak éreztem magam mellette"
A színészlegenda közelről ismerte a zeneszerző-ikont. Bodrogi Gyula a száz éve, 1924-ben született Szenes Ivánról mesélt
Szenes Iván egyik legtermékenyebb dalszerzője, talán nincs is ma olyan felnőtt, aki ne tudna idézni legnagyobb slágereiből. Több mint 2000 dal, 200 színdarab, számtalan film és számos nagy sikerű televíziós műsor fűződik a zseniális művész nevéhez, aki április 25-én lett volna 100 éves. De milyen ember volt Szenes Iván? Milyen volt vele dolgozni, milyen férj és édesapa volt az inkább háttérbe húzódó dalszerző? Minderről a nemrég 90. életét betöltő Bodrogi Gyula mesélt a Fanny magazinnak.
Szenes Iván slágerei generációkat átölelnek
Úgy szeretném meghálálni, Nehéz a boldogságtól búcsút venni, Tölcsért csinálok a kezemből… Ez csak három dal arról az elképesztően nagy slágerlistáról, ami Szenes Iván nevéhez fűződik. Generációkon átívelő a zenei munkássága: írt dalt Karády Katalinnak, Harangozó Terinek, Aradszky Lászlónak, Mary Zsuzsinak, Cserháti Zsuzsának, de Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Szűcs Judith, Eszményi Viktória is számtalan dalt köszönhet neki. Zsenialitását mutatja, hogy olyan széleskörű zenei stílusban tudott alkotni mint talán senki más. Írt pop, rock szerzeményeket ugyanúgy, mint operettet, vagy kabaré dalbetétet. S bár hivatalos, tudományos igényű diszkográfia dalairól még nem készült, több, mint 2000 zenei szerzeményt jegyez. Nem túlzás azonban azt állítani, hogy minden idők legtermékenyebb slágerszerzője.
A „Mindenkinek van egy álma” lemezéből több mint egymillió példány kelt el. Ő nyerte a hazai Táncdalfesztiválokon a legtöbb első díjat, megkapta a legjobb szövegíró elismerést, és elnyerte a közönségdíjat is, de nemzetközi fesztiválokat is nyert. Ezt a hatalmas örökséget halála óta lánya, Szenes Andrea ápolja, viszi tovább, aki nemrég megnyitotta édesapja közelgő születésnapja alkalmából a Szenes100 emlékévet.
Megpecsételődött a sorsunk!
Szenes Iván nevéhez azonban nem csak az általa jegyzett dalok fűződnek. Azt már kevesebben tudják, hogy a legtöbb magyar zenés darab szövegét is neki köszönhetjük, színházi dramaturgként, zeneszerzőként és dalköltőként is bizonyított. Így ismerkedett össze Bodrogi Gyulával, aki több darabjában játszott.
– Mai napig emlékszem az első találkozásunkra, egy baráti társaságban mutattak be bennünket egymásnak – emlékszik vissza a Kossuh-díjas színművész. – Már ott rendkívüli hatással volt rám az eleganciájával, a műveltségével, valami egészen elképesztő aura vette körül, mindenki szeretett mellette lenni, mindenki szeretett a fényében fürdeni. Aztán jöttek egymás után a közös munkák és ott megpecsételődött a sorsunk!
Lenyűgöző tudása volt, akivel nagyon jó volt együtt dolgozni. S bár csak tíz év van közöttünk, mégis eleinte kis tacskónak éreztem magam mellette. Az a fajta ember volt, akinek mindenkihez volt egy jó szava, a legnevesebb színészt ugyanúgy kezelte, mint a kezdőt.
Valamelyik nap jutott eszembe róla egy történet, amit még sosem meséltem el, és ami számomra legjobban tükrözi a zsenialitását. A Kaktusz virágát próbáltuk, én a szerepem szerint egy orvost alakítottam. A próbafolyamat alatt éppen rendkívül makacs fogfájással szenvedtem, erről panaszkodtam neki. Majd ő térült-fordult és előállt Csak a fog úgy fájni dallal, aminek nemcsak a zenéjét, a szövegét is ő írta. Mai napig minden sorára emlékszem: „Bár Einstein szerint minden relatív, csak a fog tud úgy fájni mint a szív”. Csak a fog tud úgy fájni mint a szív, hát nem csodálatos? Mint egy költemény, mert ő nem is „csak” dalszerző volt, hanem költő!
Mindig számíthattak egymásra
Bodrogi Gyula és Szenes Iván a közös munkák közben összebarátkoztak. A színészlegenda szerint barátként is ugyanolyan spontán volt, mint a munkában.
– Szerintem az ő sikerének titka abból állt, hogy fantasztikus, utánozhatatlan hallása volt. Megérzett, meghallott valamit, akár egy szót, egy beszélgetés foszlányt, akár egy lehulló falevél neszét és abból képes volt dalt írni. Nagyon nehéz a választás, de nekem a személyes kedvencem a Kiöregedett vadászkutya: „Amikor még fiatal voltam, Erdőbe vittek ahol vígan kóboroltam. Űztem én a nagy és kis vadat, Jutott nekem mindig néhány apró kis falat. Régen volt.” – és már énekli is az ismert sorokat a színművész.
– Barátként is számíthattam rá mindig, mindenben, persze ő is rám.
S bár nagy társasági életet éltek feleségével, ő mindig igyekezett a háttérben maradni. S nem is a munkáira, szerzeményeire volt a legbüszkébb, hanem kislányára.
Nagyon szoros kötelék volt köztük, mindenhová vitte magával, én is így ismertem meg Andit.
Együtt nyitják meg a tárlatot
A Szenes-dinasztia házából indult útjára sok sláger, kasszasiker, karrier. Egy korszak kultúrtörténete elevenedik majd meg a Slágermúzeumban. A tervek szerint a tárlatvezetést Bodrogi Gyula és Szenes Andrea tartják majd.
A házban még áll a zongora, melyen Lehár Ferenc és Kálmán Imre játszott. Itt lapul az az ezüst cigarettatárca, amin Kálmán Imre írt Szenes Andornak, akivel együtt szerezték a ma már hungarikumnak számító operetteket. Itt láthatjuk többek között a Táncdalfesztivál nagydíját, a legjobb szövegírói díjat, valamint Szenes Iván 100 db kukkerét is, amelyekkel lóversenyre járt, a legtöbbször a lányával és mindig újat vett, miután vesztett valamelyikkel és összetörte.
