Házasság első látásra Petra: “Mentálisan megviselt az egész, gyomorideggel mentem a válásra”
A Házasság első látásra sztárja meglepő részleteket árult el arról, hogyan élte meg az adásokat. Dávid Petra számára egyáltalán nem volt stresszmentes a sorozat visszhangja.
Dávid Petra a reality egyik legmegosztóbb karakterévé vált, mint mondja, ezt a jelzőt szeretné már másnak adni, az ikonikus szót sokkal inkább magáénak érzi.
Szívből jövő lelkesedés
Petra őszintén mesélt arról, hogy mennyire lelkesen indult neki a műsornak, szerette volna, ha jól alakulnak a dolgok.
Én ilyen vagyok, amikor lelkes vagyok. Reméltem, hogy bekerülök a műsorba és azt is nagyon szerettem volna, ha jól sikerül ez a házasság. Én önmagamat adtam végig, még akkor is, ha ez sokszor megosztó volt. Egyedül a nyalókás jelenetet érzem, hogy erős lett, de mára már sikerült abból is poént csinálnom.
Imádta a forgatást
Petra elmesélte, hogy a forgatásokat nagyon élvezte, a stábbal jó viszonyban voltak.
− Elképesztően jól éreztem magam, örültem, hogy mindig csinos ruhákban lehettem, szép sminkben. A stáb tagjai nagyon kedvesek voltak, sokat vigasztaltak és támogattak minket. A végén még sütit is sütöttem nekik és írtam levelet, hogy mennyire hálás vagyok.
Légüres térben a műsor után
Petra bevallotta, a forgatások után azonnal elutazott barátnőjével Horvátországba, ahol egy hétig folyamatosan bulizott.
Fel kellett dolgoznom a történteket, mert amikor Andris ellenem fordította a társaságot, akkor az nagyon nehéz volt. Az igazi nehézség viszont csak a nyaralás után jött. Valahogy nem találtam a helyemet. Örökbe is fogadtam egy kiskutyát, ideiglenesen akartam csak, de azóta is velem van
Petra folyamatosan nézte az adásokat, nagyon várta, hogy elkezdődjenek. Sok terve volt addig, amíg a műsor elindul, de nem volt ereje megvalósítani őket.
Mentálisan megviselt az egész. Két könyvet is akartam írni, de egyik sem valósult meg, mert több idő és energia kell hozzá. Andrissal a válásnál találkoztam először, gyomorideggel érkeztem, hogy hogy fog velem viselkedni. Ott már normális volt, én akkor mondtam neki, hogy üljünk le, beszéljük meg. Nem vagyok dühös rá, mert a dühhöz érzelmek kellenek. Inkább csak elárulva éreztem magam. Azóta már jobb a helyzet.
