Műtét után újra mozogni nehéz, két műtét után pedig még sokkal nehezebb. Széphalmi Juliska sem szokott vissza könnyedén, sokáig marcangolta magát, ám egy ismeretlen férfi mindent megváltoztatott.
Széphalmi Juliska számára a táncon túl a futás az egyik legnagyobb szenvedélye. Tavaly novemberben azonban az egyik balettórán megroppant a térde, a sérülése pedig olyan komolynak bizonyult, hogy újra meg kellett műteni a lábát.
Ennek ellenére a táncművész nem adja fel és újra elkezdett edzeni. A motivációja azonban még mindig nincs a toppon. Legnagyobb meglepetésére egy ismeretlen, a hatvanas éveiben járó férfi segítette ki az önmarcangolásból.
– Ma az utolsó erőmmel elmentem edzeni.
Végig azon gondolkodtam, főleg a futás végén, hogy ennek mi értelme volt, fáradt vagyok, alig aludtam és valóban rosszul bírtam, régebben egy félmaraton után nem éreztem hasonlót.
– Egyszerűen megállapítottam, nem vagyok kondiban, iszonyú éhes is kezdtem lenni, de azért végigtoltam, megvan a heti cél. Vagyis már 36 percnél tartok, ugye jövő héten 40 és aztán megyek ki. Nagyon koncentráltam végig, hogy ne essen szét a mozgásom. Tuti megvan az érzés, amikor már csak a tudatod erős, de a testérezted teljesen elmegy. (Nah jó, lehet nem mindenki tudja milyen.) Szóval nagyon kivoltam! – kezdett bele a történetébe a közösségi oldalán.
– Mikor végeztem odajött egy csávó, 60-as — csak ez a korosztály szólít meg — és megkérdezte én versenyző vagyok-e? Mert nagyon szép a futótechnikám, ritkán látni itt ilyet. Hát mondtam köszönöm, igen futok, de most jó ideje nem, mert műtöttek, bla-bla. Olyan jól esett!
Juliskát annyira feltöltötték a férfi szavai, hogy ahhoz is kedvet kapott, hogy folytassa az edzését.
A haragom el is szállt magam felől, inkább még hasaztam, annyira feltöltött ez a pár mondat!
– Szóval nem tudom ki volt ez a férfi, de hála érte. Ezek utána nem ostoroztam magamat, hogy minek jöttem le, hanem büszke voltam, hogy »Aha, ma is tettem a célomért!« még a szezonban futni fogok, alig várom!