A Magyar Szent István-renddel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő aktív karrierje hamarosan véget ér. Erről személyesen Miklósa Erika számolt be lapunknak.
Miklósa Erikával a 11. Televíziós Újságírók Díjátadóján találkoztunk személyesen, ahol abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy az elsők között gratulálhattunk a legjobb zsűritag kategóriában elért győzelméhez. Az interjúnk könnyed beszélgetésnek ígérkezett, szakmai kérdésekről, egy kevés magánéletről faggattuk volna, de már az első kérdésünk után, miszerint mit szól a díjhoz, olyan választ kaptunk, aminek hallatán újabb és újabb kérdések merültek fel.
Egy új szakasz kezdődött az életemben tavaly, a tanítás és a mentorálás felé kacsintottam, de kacsingatok tulajdonképpen már évek óta. Most pedig már kirajzolódni látszik, hogy ez az életutam. Ha lehet ilyet mondani, az ember egészségesen akar majd egyszer elbúcsúzni a színpadtól, és ez egy nagyon jó jövőkép lehet. Illetve jelen már. A tapasztalatátadás.
Miklósa Erika szemmel láthatóan jól érezte magát a zsűriszerepben, és az is nyilvánvaló, hogy világ életében jól megértette magát a nála fiatalabb generációkkal. Ő az az előadóművész, aki legyen bármilyen híres, mindig odaléphetett hozzá egy fiatal kollégája, és kérhette a segítségét. "Eri anyu", ahogy mostanában egyre szélesebb körben nevezik a művésznőt, mindenkinek segít.
Azt gondolom, hogy fontos, hogy az ember szolgálatára legyen a jövő generációjának. A fiataloké a jövő. És ebben oroszlánrésze van azoknak, nekünk, akik nagyon sok tapasztalatot szereztek. Úgy gondolom, hogy nagyon nagy szükség van ma ránk. Szerintem a fiatalok el vannak bizonytalanodva, kell nekik az útmutatás, az irányba helyezés. Én abszolút ennek a szolgálatában vagyok és leszek.
– fejtegette ezzel kapcsolatban a véleményét Miklósa Erika, akitől azt kérdeztük, hogy jól értjük-e a szavait, máris a visszavonulását tervezi?
Nem búcsúzkodom, de szerintem, ha egészségesen gondolkodik valaki, akkor nem hiszi azt, hogy ő örökké a színpadon fog létezni. Én szeretnék úgy megmaradni a színpadon emlékként, akire jó volt ránézni, akit jó volt hallgatni. És hát… 35 évig annyit voltam színpadon, hogy én már nem erre vágyom. Az a vágyam, vagyis úgy látom magam a jövőben, hogy fiatalokkal vagyok körülvéve, dolgozunk, ütjük a vasat... És nagyon tetszik ez a kép.
– válaszolta Miklósa Erika.