Molnár Gusztáv vallomása: A párom megtanított önmagamat is szeretni
A hadak útját megjárt színészre még sok munka vár addig, amíg kimondhatja, végre minden szempontból azt az életet éli, amire vágyik, de sorra ér el fontos állomásokra. Ebben pedig szerelme is segíti.
Molnár Gusztáv régen, nagyon régen volt olyan bizakodó és energikus, mint az utóbbi hetekben. Ennek vannak szakmai okai is, hiszen hatalmas sikert hozott számára a Kassán bemutatott Ember tragédiája, melyben több szerepben is színpadra lépett, ráadásul április közepén is vár rá egy újabb premier. De ami a szakmai sikereknél is fontosabb, az a magánéletében beállt pozitív változás, aminek hála lassan, de biztosan engedi el az életét korábban pokollá tevő lelki gátakat. A színész örömmel mesélt a Borsnak a csodáról, amiben hónapok óta része van.
Molnár Gusztáv: „Nem értettem, hogyan képesek engem szeretni...”
– Az életem most minden létező aspektusában egészségesnek mondható. Ez jól megmutatkozik a fizikális és a mentális állapotomban is. A kedvesemmel, bár nem együtt töltöttük a szilvesztert, de éjfél után pár perccel lefolytattunk egy beszélgetést, melyben mindketten megfogalmaztunk egy-egy, akkor még elérhetetlennek tűnő vágyunkat.
Én azt tűztem ki célul, hogy megtanulom szeretni önmagam.
Ezzel ugyanis rengeteg gondom akadt a múltam során. Még akkor is képtelen voltam, akár csak kedvelni is önmagam, ha történetesen mások megpróbáltak szeretni engem. Éppen ezért nem is tudtam elfogadni a kapott érzelmeket. Nem értettem, hogy mások, hogy képesek szeretni engem, hiszen semmi szerethetőt nem találtam önmagamban – kezdte lapunknak egy megrázó vallomással Gusztáv, aki új kedvese mellett lépésről lépésre haladva kezdte el látni azt a férfit a tükörben, akinek Dorina látja őt.
„Életemben először járok az arany középúton”
– Nem mondom, hogy az együtt töltött idő minden percében sikerült elfogadnom a szeretetét, de az utóbbi pár hétben öles lépésekben haladtam ezen a téren és megtanultam szeretni magamat, vagyis a párom megtanított rá. Ő nem csak a kedvesem, de a legjobb barátom is, és ez egy egészen új szín az érzelmeim palettáján. Megkapom és megadom azt a bizalmat, amit korábban talán meg sem érdemeltem és el sem tudtam képzelni, hogy valaki iránt képes leszek érezni. A legszebb ebben a „szerelemmesében”, hogy mindkettőnknek pont annyit ad, amennyire szükségünk van, se nem túlzó, se nem elnyomó és nem is kevés. Életemben először járok az arany középúton és tényleg működik – tette hozzá a színész, aki hatalmas fejlődésnek érzi azt is, hogy sikerült elpusztítania a benne élő „zöldszemű szörnyet”.
– Korábban pokoli féltékeny voltam és ez az érzés nyom nélkül eltűnt a lelkemből. Ennek talán az a fajta nyílt sisakos őszinteségben lehet döntő szerepe, amit tudatosan építettünk be a kapcsolatunkba.
Egyszerűen nincsenek játszmázások, kegyes, vagy kegyetlen hazugságok és ez felszabadító
– magyarázta Guszti, akit egyre több szakmai lehetőség is megtalál, mióta kiegyensúlyozott a magánélete.
„A fickó én vagyok...”
– Szakmai értelemben is nagyon bizakodó vagyok. Amikor egy év után kijöttem a rehabilitációs központból, megfordult a fejemben, hogy talán lehetőséget sem kapok a nulláról építkezésre, de nem így lett. Az első esélyt a kassai Thália Színháztól kaptam azzal, hogy színpadra állítottuk az Ember tragédiáját és azt hiszem, mondhatom, hogy sikerült élnem vele. Most pedig Koltai Róbertékkel próbálunk egy „felolvasó” darabot, ami szintén nagyon testhezálló. A címe, Másfél óra és egy férfiról szól, aki ennyi idő alatt mindent elveszít. Természetesen a fickó én vagyok, körülöttem pedig mindenki ott ül, akik a karakter életének részesei – árulta el Molnár Gusztáv, aki emellett dolgozik egy saját monodrámán is, ami egyfajta lezárása lehet élete legnehezebb szakaszának.
