A színésznőnek komoly oka van arra, hogy nem bírja az ittas embereket. Pásztor Erzsi egészen közelről „találkozott” az alkoholizmussal, ugyanis férje, Holl István szenvedélybeteg volt, ami végül a válásukig vezetett.
Pásztor Erzsiről – azon túl, hogy megszámlálhatatlan színdarabban nyújtott elképesztő alakítást – mai napig sokaknak a Szomszédok című teleregény Janka nénije jut eszébe. Az az asszony, aki karaktere szerint nem vetette meg az alkoholt. Azóta számos interjúban mondta már el, hogy a való életben soha nem szeretett inni, viszont egész közelről kellett látnia, milyen súlyos függőséget tud okozni az ital. Egykori férje, a szintén kiváló művész, Holl István ugyanis éveken keresztül szenvedett alkoholizmusával.
A Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes művész, a Soproni Petőfi Színház-, a Turay Ida Színház és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja a Bóta Caféban mesélt arról az időszakról, hogyan élte meg gyermeke édesapjának „betegségét”.
– Sajnos az alkohol megkeserítette az életünket. El is váltunk 21 év után. Nem lehetett ezen segíteni.
Megtette Ruttkay Éva, elvittem a segítségével elvonókúrára, aztán miután kijött, ott folytatta, ahol abbahagyta. Így én kiléptem ebből a házasságból
– idézte fel a több évtizeddel ezelőtt történteket a színésznő, aki egy sztorit is felidézett a múltból.
– Az utolsó időkben a Bánk bánt játszottuk, én Gertrudis királynét, ő pedig magát Bánk bánt.
Az egész műszak ott állt, hogy leszúr engem igaziból, vagy csak úgy csinál, mintha leszúrna.
– Gondolták, mi történhet, ha az italtól bepörög. Pedig jóban voltunk. Van egy olyan fotóm, amin kéz a kézben megyünk a válóperről be a színházba. Ő nem akart elválni. Neki semmi gondja nem volt, főztem, mostam, vezettem a háztartást, a gyereket elláttam. De soha nem volt goromba, durva, csak nem lehetett elviselni – mesélte Pásztor Erzsi, aki mindettől függetlenül kihangsúlyozta, nagyon jó színész volt férje, az alkohol volt az, ami tönkretett mindent körülöttük.
Pásztor Erzsi attól függetlenül, hogy soha nem emelgette a poharat, rengeteg olyan szerepet játszott, ahol finoman fogalmazva is, de illuminált személy bőrébe kellett bújnia. Az alkoholisták életéhez gyakran párosul agresszivitás, azonban a művésznő férjére ez soha nem volt jellemző.
Nem randalírozott. Leült, és törte a fejét, mint egy nagy világmegváltó.
– Én olyankor már ott sem voltam, mert megőrültem tőle, nem bírtam elviselni. Ezért váltunk el. Elintéztem, el is ment elvonókúrára, a legjobb helyekre küldtem. Aztán megtudtam, hogy az alkoholizmust abba lehet hagyni, de a vágy megmarad egy életen át – mesélte, és hozzátette, sok időre volt szüksége, mire sikerült túllépnie férjén.
Amikor elváltunk, akkor nem tudtam elképzelni nélküle az életemet.
– Soha nem volt durva, inkább azt kiabálta az utcán, hogy „szeret engem”. Ordított. Egyszer annyira nevettem ezen egy premier után, hogy le kellett ülnöm a járda szélére. Az kiabálta: „Édesem, én annyira szeretlek, mint madár az ágon”. Lerogytam, pedig soha életemben nem ittam. Arra gondoltam, ha valaki meglátna, azt mondaná, hogy én vagyok részeg – idézte fel nevetve a sok évtizedes történetet, majd hozzátette, azóta sem bírja elviselni az ittas embereket, és nagy ívben el is kerüli őket.
A színésznő leánya válásukkor még csak tizenegy éves volt. Az, hogy ő külön ment az édesapjától, bizony negatív értelemben nagyon rányomta a bélyegét a kapcsolatukra.
– Egyedül éltem le az életemet.
A gyerekem engem okolt a válás miatt.
– Sok-sok évnek kellett eltelnie, amikor ő is az olasz férjétől elvált, teljesen más okból kifolyólag, rendeződött a mi kettőnk helyzete is. És hála a Jóistennek, de nagyon meghitt, jó viszony van köztünk – mondta elérzékenyülve a művésznő.