Trokán Péter szeretne még unokázni
Egy önéletrajzi könyv elkészítése sok fáradsággal és komoly felelősséggel jár. Trokán Péter számára ugyanakkor lehetőséget ad a visszatekintésre, régen elfeledett emlékek felidézésére.
A színész azon nagy nevek közé tartozik, akik a mai napig kiemelkedő népszerűséggel játszik. Trokán Péter azonban pár éve új kihívások elé nézett, hiszen saját önéletrajzi könyvén kezdett el dolgozni, amiről a hot! magazin stábjának mesélt.
hot!: Három éve elkezdett könyvet írni az életéről. Hol tart most?
Trokán Péter: Egyelőre kicsit szünetel a dolog, de remélem, lesz időm leírni a gondolataimat, amit legalább a családnak és a közvetlen környezetemnek szánok.
Szeretnék nyomot hagyni magamról.
A visszaemlékezéssel nincs gond: az öregember sajátja, hogy azt nem tudja, hova tette a telefonját tíz perce, de pontosan emlékszik arra, hogyan érezte magát 65 évvel ezelőtt.
hot!: Hogyan érezte magát tizenkét évesen?
Trokán Péter: Jaj, nagyon boldogan! 10 éves voltam ‘56-ban. Mi úgy éltük meg a forradalmat, hogy mi vagyunk a hősök. Az utána lévő keserű időszakból már nem kértünk: futballozni, meg kosárlabdázni kezdtünk. Nagyon jó gyerekkorom volt. Újpesten laktunk, a kertváros szélén, ahol hetente egy teherautó meg két lovas kocsi ment el. Az összes gyerek kint játszott az utcán, ott éltük az életünket. A szüleinknek nem kellett aggódniuk értünk. Nyugodtak lehettek: fociztunk, ültünk a járda szélén vagy elmentünk orgonát lopni. Ami a gyerekkorba belefér, azt én megcsináltam.
Trokán Péter szerint a családot a szeretet működtesse
hot!: Az önből áradó nyugalom is a boldog gyerekkornak tudható be?
Trokán Péter: Inkább a vérmérsékletemnek, de a gyerekkor meghatározó. Írás közben sokat gondolkodtam, hogy a szüleim minden szavában, mozdulatában benne volt az, hogy számukra mindennél fontosabb volt a család, hogy a két gyerek mindent megkapjon az élettől, amit csak lehet. Nagyon sokat dolgoztak, és keveset voltunk együtt. Egy kisvendéglőt vezettek, mi délután kettőtől este tízig egyedül voltunk a bátyámmal, illetve fogadott keresztanyánk vigyázott ránk. De a szüleimnek nagyon fontos volt, hogy a családban nyugalom legyen, és a szeretet működtesse.
hot!: Mi a legfontosabb, amit a szüleitől megtanult?
Trokán Péter: Apámtól a tisztességet. Ő tisztességes kereskedő akart lenni, pedig akkor nem ez volt a divat.
Belém ivódott, hogy tisztesség nélkül lehet élni, csak nem érdemes.
Édesanyám volt velünk többet, és mindig éreztette, hogy mi vagyunk a legfontosabbak számára. Jóval később is – amikor nekem segített a lányok, Anna és Nóri mellett – egyértelművé tette: a legfontosabb a család.
„A bátyám nagyon sokat segített”
hot!: Szinte sosem beszél a bátyjáról, most megemlítette. Milyen a kapcsolatuk?
Trokán Péter: A bátyám nagyon klassz srác.
15 hónappal idősebb, ‘45 márciusában született.
Nagyon jó haverok voltunk mindig. Ha betartottam a szolgálati utat, és tudomásul vettem, hogy ő az idősebb, és mindent jobban tud, akkor nem volt semmilyen konfliktus. De ha elkezdtem lázadozni, akkor erőfitogtatásig, verekedésig fajult a dolog, és rá kellett jönnöm, hogy le tud győzni. Nem azért, mert idősebb, hanem mert erősebb volt nálam.
hot!: Ön 70 felett is kisportolt testalkatú. Hogyan lehetséges, hogy a bátyja legyőzte?
Trokán Péter: Mindig egyforma magasak voltunk, de ő más alkat, erősebb csontú.
Anyu alkatát örökölte, én pedig apámét, ezért mindig jóval vékonyabb voltam.
Anyám mondogatta is: „Nem tetszel te nekem. Eszel te rendesen?” Valóban nem voltam olyan stramm, nem ettem annyit mint Pali. Ő még a kilincset is leette az ajtóról.
hot!: Van valami, amit kifejezetten a bátyjának köszönhet?
Trokán Péter: Ő faipari mérnök lett – majdnem erdész, mint én a Szomszédokban.
‘89-90-ben került szóba nálam a házépítés, és sikerült egy telket szereznem, de nem volt sok pénzem.
Ő akkor a Székesfehérvári Építőipari Vállalatnál dolgozott, a könnyűszerkezetes házépítő részlegnél. Szólt, hogy éppen készülnek kiárusítani a megmaradt paneleket a selejtezés előtt, így szinte fillérekért meg tudtam venni őket. Ő volt a főmérnök, és a főmérnök úr a melósaival hétvégeken elment könnyűszerkezetes házakat építeni gmk-ban. Hozzánk is eljöttek, megcsináltuk az alapját, majd összeraktuk a házat. Ezzel a bátyám nagyon sokat segített nekem, és soha nem felejtem el azt a hangulatot, amíg elkészült a ház. ‘91-ben, 33 éve költöztünk be ide Őrmezőre, azóta ez az otthonom.
Már csak egyedül élek itt, amióta a lányok kirepültek.
„Ne legyen okuk hazudni nekem”
hot!: Milyen gyakran találkoznak Annával és Nórával?
Trokán Péter: Lehetőleg hetente, minden vasárnap, és főzünk valami finomat.
Mindig a vendéglátó főz.
Ha hozzám jönnek, akkor én, ha Athinához (Papadimitriu Athina – a szerk.) megyünk Tahiba, akkor ő, és így tovább. Szinte nem telik el hét, hogy ne kerülne szóba az édesanyám. Főleg a lányok emlegetik: a mami ezt mondta, a mami úgy csinálta. Tőle tanultak főzni és sütni is. A receptjeiből nem sok maradt meg, a lányok fejből próbálják újraalkotni az ételeit. Anna például recept hiányában kikísérletezte a bejglijét, és most már nagyszerű bejglit tud készíteni, ami óriási öröm. Ezek egyszerű dolgok, de a családról ennél sokkal szebbet nem tudok mondani. Anna istenien főz, Nóri istenien süt, vasárnaponként ő hozza a süteményt. A Sacher tortája káprázatos! Nem azért mondom, mert az én lányom...
hot!: Nagyon büszke rájuk?
Trokán Péter: Nagyon! Mit szépítsem? Mégpedig azért, mert tisztességes emberek lettek. Amikor kollégákkal dolgoznak, sokszor hallok vissza véleményt. És majdnem mindig oda lyukadnak ki, hogy nem is egyszerűen a szakmaiság – mert hála Istennek, mind a kettő jó színész –, hanem az emberség. Azt mondják: „Milyen fantasztikus emberek a lányaid! Kedvesek, vidámak, tisztelettudóak, öröm velük a közös munka!” Olyan dolgokat mondanak, amit én így, egy az egyben, soha nem tanítottam nekik. De mindig éreztettem velük azt, amit apám is éreztetett velünk, hogy megéri tisztességesnek lenni.
hot!: És mi az, amit ön nemcsak éreztetett, hanem ki is mondott?
Trokán Péter: Például csak akkor engedtem el őket egyedül otthonról, amikor már tudtam, hogy képesek arra, hogy megkülönböztessék a jót a rossztól. Azt kértem, viselkedjenek úgy, hogy ne legyen okuk hazudni nekem.
hot!: Ezt az értékrendet adja tovább a hétéves unokájának is?
Trokán Péter: Anna csodálatosan neveli Kareszt, és leveszi a vállamról ezt az édes terhet.
A lányom nem aggódott, hogy mi történik a karrierjével: három évig csak Kareszra koncentrált.
Két éve állt vissza százszázalékosan a csatasorba, de minden percét arra fordítja, hogy a gyerek érezze, mennyire fontos neki és mennyire szereti. Csodálatos kapcsolatuk van az édesapjával is, és ebben nekem már nem kell bölcs nagyszülőként belekontárkodnom. Kareszből nagyon klassz kis emberke lett; remélem, lesz több unokám.
hot!: A magánélete irigylésre méltóan harmonikus. Mennyire az a színészi pályája?
Trokán Péter: Jó szerepeket játszom, úgyhogy nem panaszkodhatom.
A Veres 1 Színházzal turnézunk Agatha Christie Egérfogójával, jól haladunk a századik előadás felé.
Négy éve dolgozom Székesfehérváron a Vörösmarty Színházban, tavaly mutattuk be Lessing Bölcs Náthán című darabját, amelyben magát Náthánt játszom – ez életem egyik legkedvesebb szerepe. David Seidler A király beszéde című darabjában V. György királyt, A kőszívű ember fiaiban Haynaut alakítom. Jövőre lesz a bemutatója kedvenc szerzőm, O’Neill Amerikai Elektra című darabjának, amelyben Ezra Mannonként mutatkozom be. Nagyon jó ritmusban jönnek a feladatok: nem több, nem kevesebb, mint ami kellene.
