Amikor elérünk egy bizonyos kort, egyre több veszteséggel kell szembenéznünk. Varnus Xavér azonban visszakapott egy olyan értéket, amilyet utoljára gyerekkorában élt át.
Mindenki emlékszik a gyerekkora hangulatára, ám sajnos sokaknak nincs lehetőségük újra átélni. Varnus Xavér számára azonban szerencsére megadatott az, hogy ugyanazok az impulzusok érjék, mint amiket gyerekként megtapasztalt.
– Borzasztóan élesen jelentkezett bennem az a vágy, hogy visszahozzam az életembe a gyerekkorom hangulatait. Kőbányai születésű vagyok; abba a lakásba születtem bele, amely a múlt század húszas évei óta a családunk tulajdona. Rájöttem, hogy az ember soha nem felejti el a reggeli színeket meg a hangokat. Nekem csak az az igazi naplemente, amit ott a szobámban láttam gyerekfejjel, és azok a kerti hangok, madárcsicsergések, amelyeket ott lehet hallani – kezdte a hot! magazinnak Xavér.
Sajnos a családból én maradtam az utolsó „kicsi indián”, mert szinte mindenki meghalt körülöttem.
Az öcsém másfél éve hunyt el, édesanyám pedig két hónapja. Én maradtam, a család pedig nem nyúlt hozzá ehhez a hatalmas lakáshoz.
Xavérnak rengeteg emléke gyűlt össze egykori otthonából az elmúlt évtizedekből, amelyek olyan élményeket juttattak az eszébe, amiket kár lenne elfeledni.
– Az elmúlt száz évben csak gyűltek a fényképek, a levelek.
Amikor még élt anya, hozzákezdtem ennek az egésznek az átnézéséhez. Hihetetlen szellemi utazás volt: összefüggéseket és régi titkokat magyarázott meg nekem a családomról.
Negyvenezer fénykép maradt apám után, aki elképesztően lelkes fotós volt.
A felújítás azonban már nem oly nagy öröm, mint a kutatás. A sors ugyanis úgy hozta, hogy Xavér életének huszonöt éves kora óta folyamatosan részei a lakással kapcsolatos munkálatok.
– Úgy látszik, ez nekem karmám vagy a végzetem, hogy állandóan felújíttatok. Most viszont megfogadtam, hogy amikor hatvanéves leszek, vagyis április 29-én éjfél után soha életemben nem akarok látni már malterosvödröt, soha többé! – nevetett.
Az orgonaművész, mint tudjuk, kanadai állampolgár is – általában a tengerentúli otthonában tölti a nyarakat.
– Gyerekkoromban még elviselhetőek voltak a nyarak, viszont most az egész nyár átalakult: borzasztó meleg van. Viszont a kis óceánparti templomban Kanadában nyáron soha nem megy 25 fok fölé a hőmérséklet. Az időátállást viszont borzasztó nehezen viselem – magyarázta, majd elárulta, hol alakította ki a harmadik otthonát. – Mindig volt egy olyan vágyam, hogy legyen Olaszországban is otthonom. Nemrég vásároltam egy tündéri XII. századi házat Rómától északra. Ott töltöm a teleket, ugyanis ott akkor sem megy 15 fok alá a hőmérséklet.
A művész életében a tavasz Magyarországról szól, hiszen Xavér mezőlaki templomában március végén elindult a tíz héten át tartó Bach–Shakespeare Fesztivál.
– Hihetetlen, hogy fél éve, amikor meghirdettük, kevesebb mint egy nap alatt elfogyott az összes jegy! A március 21. utáni vasárnapon kezdődött el, ugyanis ekkor született Bach, és mindig május legutolsó vasárnapjáig tart. Ez idén tíz vasárnapot jelent – árulta el.