Bálint Antónia kihátrált az eljegyzéséből: "Letettem az asztalra a jegygyűrűmet, és eljöttem"
A koronájától megfosztott, majd úgy-ahogy kárpótolt egykori Miss Hungary szépségkirálynő annak ellenére is hisz a házasság intézményében, hogy soha nem mondta ki a boldogító igent. Sőt… Bálint Antónia a magánéletéről vallott.
A TV2 képernyőjére hamarosan több műsorban is visszatérő Bálint Antónia kendőzetlen őszinteséggel mesélt magánéletéről a Tények Plusz kamerájának. Elárulta, miért döntött úgy, hogy felbontja a jegyességét nem sokkal az esküvő előtt.
„Azonnal kiábrándulok”
– Tudod, mit mondok? Én hiszek a házasságban! Ez az én számból elég fura lehet, hiszen sosem voltam férjnél – kezdte a tőle valóban különösen hangzó kijelentéssel Antónia, aki azt is elárulta, egy férfi mivel tudja nála végzetesen elrúgni azt a bizonyos pöttyös labdát. – Ha valaki nem beszél velem olyan szépen, sőt, olyan is volt, hogy valaki megpróbálkozott a csúnya beszéddel, én azonnal kiábrándulok.
Velem ne beszéljen senki csúnyán!
– jelentette ki határozottan a hamarosan újra visszatérő tévés, aki éppen szülei példája okán hisz még ma is a házasság szentségében.
Bálint Antónia megengedheti magának az „őszinteség luxusát”
– Nagyon sok nő él borzasztó körülmények között, borzasztó helyzetben, szörnyűbbnél is szörnyűbb férfiakkal. Persze ez fordítva is igaz és ily módon terrorista kapcsolatokban vannak emberek sok éven keresztül, és nem tudják, hogyan jöjjenek ki belőle. Én azt szoktam mondani, hogy megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy őszinte legyek. Emiatt szabad is vagyok. Nem szenvedek. Azt nem mondom, hogy nekem nem voltak rossz pillanataim, hiszen azért jöttem ki a kapcsolataimból. Előttem a szüleim állnak példaként, akik összeházasodtak, és onnantól kezdve együtt voltak, amíg édesanyám meg nem halt. Ezért is tartom komolynak a házasság intézményét – fogalmazott könnyeit nyelve a Tények Plusznak adott exkluzív interjújában Bálint Antónia.
„Eljöttem...”
Az 54 évesen is gyönyörű Toncsi egyébként egyszer már majdnem eljutott az oltárig, de végül úgy döntött, visszaadja a jegygyűrűt, és csapot-papot otthagyva hátat fordított a férfinak, akinek igent mondott.
Belegondoltam, hogy ott állok az oltár előtt és kimondom, hogy holtomiglan, holtodiglan.
Ezen a ponton mindenki megbukott. Nem volt olyan, akinél azt gondoltam, hogy sikerülhet, és volt olyan, akinél eszembe sem jutott. Pár hónappal az egyetlen eljegyzésem után, egy szép nyári napon letettem az asztalra a jegygyűrűmet. Egy fehér papírra rajzoltam két szemet, egy szájat és egy napocskát és eljöttem.
Ennek ellenére én lennék a legboldogabb, ha találnék valakit, akire azt mondhatom: Itt van, ő az!
