Benkő Péter is megszólalt a Thália Színházban történtekről
Pár napja futott körbe a sajtóban Zsurzs Kati megdöbbentő visszaemlékezése. A színésznő megszólalása kapcsán Benkő Péter elevenítette fel az akkori eseményeket.
Benkő Péter, Jászai Mari-díjas, érdemes művész arról az időszakról mesélt, amikor 1992 őszén Törőcsik Mari és Schwajda György vették át a Thália Színház vezetését. A színház – amely akkor Arizona Színház néven futott – társulatának szinte valamennyi tagja az utcára került, Benkő Péter sem volt kivétel. Az új gárda 1993-ban Művész Színház néven kezdte meg működését.
– A Schwajda György nevével fémjelzett csapat első lépésben Kazimir Károly, Kossuth-díjas rendező és színigazgató életművét fejezte le azzal, hogy nyugdíjba küldték. A társulattal Mikó Istvánt választottuk meg igazgatónak, az volt a célunk, hogy folytassuk Kazimir munkáját, és életben tartsuk a szellemiségét.
Eszem ágában sincs szegény Törőcsik Marit eláztatni, valószínűleg ő is egy áldozata volt az eseményeknek.
Schwajda kitalálta, hogy egy művész színházat akar csinálni a magyar színészet színe-javával, és a Pesti Broadway-n találták meg ehhez a megfelelő épületet. Az ötletet valószínűleg szegény Marit maguk előtt tolva tudták elfogadtatni.
Benkő Péter számára új fejezet kezdődött
Az új vezetés nem sokat teketóriázott, a színészek egyik napról a másikra munka nélkül maradtak.
– Péntekről hétfőre szinte valamennyiünket kirúgtak, ott álltunk megfürödve. Én pedig azt gondoltam: „Te, jó Isten, ez a kapitalizmus, amire annyira vágytunk?” Ezzel kezdődött el egy új fejezet az életemben, anélkül hogy akartam volna, vagy bármilyen beleszólásom lett volna.
A legendás társulat szétszéledt, és az volt a legszörnyűbb az egészben, hogy az új színház, amit összehoztak, egy év múlva bezárt. Magyarul, semmi értelme nem volt az egésznek. Ez egy mélységesen szomorú, kegyetlen történet.
„Soha többet nem találkoztunk!”
A színházból távozott egyebek mellett Benkő Péter, Drahota Andrea, Gálvölgyi János, Haumann Péter, Incze József, Jani Ildikó, Kánya Kata, Kozák András, Mécs Károly, Mikó István, Szombathy Gyula, Schütz Ila, Zsurzs Kati.
– Mindenkit utcára tettek, három-négy ember maradhatott statisztálni(!), akik nyugdíj előtt voltak: Bitskey Tibor, Kautzky József, Szabó Gyula. Törőcsik Mari mindenkit egyenként behívatott magához, engem is, de nem mentem.
Úgy jöttem el, hogy nem is beszéltünk egymással. Soha többet nem találkoztunk.
