Két év után sem enyhül Mayer Júlia fájdalma. Berki Krisztián édesanyja nem tudta feldolgozni fia halálát, mai napig gyakran a kaput bámulja, és azt várja, hogy fia újra belépjen rajta...
Hihetetlen, de május 6-án már két éve, hogy az ország legmegosztóbb embere elhunyt. Berki Krisztián tragikus halála az egész országot megrázta. Heteken át nyújtott beszédtémát, mindenki annak a részleteire volt kíváncsi, hogy hogyan hunyt el. Nehéz még csak belegondolni is, hogy mit élhetett át Krisztián édesanyja, aki egy szem fiát veszítette el. Rengeteg újságcikk jelent meg akkoriban róla, viszont az utóbbi időben már egyre kevesebb esetben szólal meg, és még mindig gyászol.
A médiaszemélyiség édesanyja, Mayer Júlia otthonában fogadta a Mokka riporterét, az évforduló kapcsán nyilatkozott arról, mennyire nehezek a mindennapjai gyermeke nélkül. Azt szokták mondani, az idő mindenre gyógyír, azonban az asszony nem ezt érzi.
– Ezt az egyet nem fogadom el.
Nekem is azt mondták, hogy idővel könnyebb lesz, de nem az. Sőt! Egyre jobban hiányzik.
Sokszor leülök a kertben, és nézem a kaput, várom, hogy jöjjön és nevessen – csuklott el a hangja Júliának.
– Hiányzik a nevetése. Még előtte való nap beszéltem vele, megkérdeztem, hogy jól van-e, nincs-e bármilyen problémája? Videón hívott vissza, azt mondta, nincs semmi baj, minden a legnagyobb rendben van, majd jön – idézte föl az utolsó beszélgetésüket, a gyászoló anya.
Nincs olyan nap, hogy Júlia ne gondolkodna el a történteken. Mint ahogy ilyen esetben mindenkivel, neki is óhatatlan felmerül a fejében a kérdés, miért pont fiával történt meg ez a szörnyűség. Éppen ezért úgy döntött, nem akar állandóan ezen töprengeni, ezért elfoglaltságot keres magának.
Nyugdíjas vagyok, de nagyon gondolkodom azon, el kellene mennem dolgozni, hogy eltereljem a gondolataimat.
– Ha éjjel felébredek, akkor is eszembe jut. Nem könnyű, egyáltalán. (…) Kicsi korától visszagondolok, hogy milyen aranyos kisgyerek volt. Megpróbálom a szép pillanatokat visszaidézni – mesélte Júlia.
Az ország a médián keresztül ismerte meg Berki Krisztiánt. Nagyon megosztó személyiség volt, de tett is ezért. Kevesen ismerték igazán, nem sok embert engedett közel magához. De hogy milyen volt gyerekként, fiatal férfiként, azt csak Júlia tudja...
– Jó gyerek volt, és már kicsinek is megálmodta, ő sportolni fog. Minden sportot kipróbált, hároméves korában elvittem karatézni, már akkor tízig el tudott számolni japánul. (…) Soha, semmit nem erőltettem rá. Más volt a médiában, mint a magánéletben.
Sokszor néztem őt a tévében, láttam, hogy ő játszik. Amikor vége volt a műsornak, egész más lett
– mondta Mayer Júlia.
Berki halála után abból is rengeteg cikk jelent meg a médiában, Júlia nem ápol túl jó kapcsolatot unokái édesanyjaival. Ennek következtében azt hiányolta, nem láthatja a két kislányt, pedig már csak ő maradtak neki fia után. Aztán ez is szépen elcsendesült, és minden rendeződött, a nagyi legnagyobb örömére.
– Persze, két hete voltak itt. A tavaszi szünetben telefonáltam Natikának, hogy meglátogathatná a mamát, mert hiányzik nekem, és mondtam neki, hogy nagyon szeretem. Azt válaszolta, hogy „Mama, én is szeretlek téged!”
Pamela Natit, Mazsi pedig a kis Emmát hozta. Eltölthettem velük egy kis időt, elmentünk plázázni, jó volt
– mesélte boldogan az asszony, aki azt is elárulta, miután a kislányok fiatal korukban veszítették el az apukájukat, tart-e attól, hogy feledésbe merülnek az emlékeik Krisztiánról.
– A kicsinek nincsenek, hiszen csak féléves baba volt akkor.
Most, hogy voltunk a plázában, ücsörögtünk, kávéztunk, beszélgettünk, Pamela mesélte, hogy Nati olyan parfümöt és tusfürdőt használ, mint amilyet az édesapja.
Van egy köntöse, amihez ragaszkodik. Én csak akkor beszélgetek vele Krisztiánról, ha majd kérdez, szívesen fogok válaszolni.
Nem akarom a kis lelkét felzaklatni. Most már tízéves, tizenegy lesz, biztos vagyok benne, hogy eljön az idő, amikor kérdezősködni fog
– árulta el Krisztián anyukája.