„Alig akart enni, kis híján kiszáradt, kórházba került, infúzióra kötötték” – komoly csapásokkal kellett megküzdenie Tompos Kátyának
A színésznő már gyerekként is nagyon beteges volt. Tompos Kátya kis híján csaknem meghalt, amikor a kiszáradás szélére került. Szerencsére életben maradt, azonban a sors mégsem volt kegyes vele, súlyos csapás mért rá, ami az életébe került.
Szomorú péntek reggelre ébredtünk. Hosszan tartó betegség után, 41 évesen, péntek hajnalban elhunyt Tompos Kátya Jászai Mari- és Junior Prima díjas színművész-énekes. Pár hete derült ki, hogy Kátya olyan súlyos betegségben, a rák egy ritka válfajával küzd, aminek kezeléséhez egy speciális módszerre van szüksége, melyet egyelőre Magyarországon még nem tudnak elvégezni. A színésznő egy speciális gyógykezelésre várt, amelynek olyan magas a költsége, hogy azt már Kátya családja nem tudta kifizetni. A színészek összefogtak és egy jótékonysági estet szerveztek a Szegedi Nemzeti Színházban. A jótékonysági gálán közel 700-an vettek részt. Hrutka Róbert, az esemény egyik szervezője és a színésznő jó barátja még tegnap örömmel tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy a sok segíteni szándékozó embernek köszönhetően összegyűlt a pénzt, mindhiába…
Tompos Kátya gyerekként nagyon beteges volt
Tompos Kátya orosz származású édesanyja, Valentina hat évvel ezelőtt adott először interjút Magyarországon. Kiderült, hogy a színésznő kiskorában is gyakran küzdött egészségügyi problémákkal. Fölösleges találgatásokba bocsátkozni, vajon ez is közrejátszott-e a gyógyíthatatlan betegségével, viszont szomorú tény, hogy a sors nagyon sok kihívást és nehézséget gördített elé.
– Kátya gyerekként nagyon beteges volt, alig akart enni, egyszer pedig kis híján kiszáradt.
Kórházba került, infúzióra kötötték, majdnem meghalt.
– Amikor Kátya életben maradt, tudtam, a sorsnak célja van vele. Nem egy elkallódott ember lesz, hanem egy művelt és értékes személyiség. Szerencsére ebből a szempontból a lányom megvalósította a reményeimet – nyilatkozta a színésznő édesanyja, majd hozzátette, egyáltalán nem elfogult lányával, kritikusan figyeli döntéseit, és elmondja, ha valamit ő másként csinálna.
– Arra már rájöttem, óvatosan kell Kátya tudtára adnom az észrevételeimet, mert elég érzékeny lelkű. Irányítgatni, terelgetni lehet, de csak nagyon finoman – árulta el Valentina.
Édesapa nélkül nőtt föl
Kátya mindössze 6 éves volt, amikor az apukája meghalt. Édesanyjával ketten maradtak, ennek ellenére szerető és óvó környezetben nőtt fel, de azért nem minden gyerek bírná azt az intenzív „kiképzést”, amit az édesanyjától kapott.
– Jót tesz a kapcsolatuknak, hogy nem lakunk együtt. Amikor hosszabb ideig össze vagyunk zárva, pillanatok alatt összeveszünk, ami az eltérő alaptermészetünkből adódik. Szerencsére békülni is nagyon gyorsan tudunk, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy mi csak egymásra támaszkodhatunk.
Értékelem anyukámban, hogy férj nélkül is megállta a helyét, pedig nem volt könnyű neki távol a hazájától. Hihetetlen erős és karizmatikus nő.
És nagyon hamar felismerte a képességeimet: a muzikalitást, hogy olykor szerettem előadni valamit. Kisgyerek voltam, amikor a farsangi bálon minden lány királynőnek és angyalkának öltözött, de az én anyukám egy púpos öregasszonyjelmezt adott rám, és elmaszkírozta az arcomat. Azt hiszem, ronda voltam, mint a bűn, de óriási sikerem volt, mert senki sem ismert meg – mesélte akkor a színésznő.
Unokára vágyott az édesanyja
Kátya édesanyja arról is beszélt, hogy nagyon szeretett volna nagymama lenni. Lányára bízza a döntést, hogy csak akkor vállaljon gyermeket, amikor úgy érzi, eljött az ideje.
– Én is viszonylag későn szültem, 33 évesen. Tudom, nagyon nehéz egy művészembernek eldönteni, mikor a legjobb kimaradni a színházi és a filmes körforgásból. Hagyom, hogy a dolgok maguktól alakuljanak, különben is azt gondolom, ezek a kérdések fönt dőlnek el – árulta a Meglepetés magazinnak Valentina. – Kátya mindig olyan volt, mint akit egy szemmel nem látható fal vesz körül.
Alkatában, magasságában és belső tulajdonságaiban az apukájára hasonlít.
Mi moszkvaiak nyitottak és beszédesek vagyunk, ő inkább olyan, mint egy hűsítő tó. Mély érzésű, és akárkinek nem adja ki magát. Ami azt illeti, nem bánom, hogy ilyen lett. Amikor ránézek, mindig az édesapja jut róla az eszembe. Az a férfi, akivel Magyarországra jöttem, és aki megváltoztatta az életem – mondta az édesanya.
Valentina szavait igazolja az is, hogy Kátya éveken át titkolta betegségét. Zárkózott természete is bizonyára nagy szerepet játszott abban, hogy csak nemrég – sajnos most már tudjuk, hogy későn – kért segítséget.
