Titok a múltból! Liptai Claudia esedezve kért elnézést Bochkortól
Látod magad előtt a pillanatot, amint a nagyhangú, szókimondó Liptai Claudia, egy üveg whiskyvel a kezében bocsánatot kér a honi rádiózás koronázatlan királyától? Nos, most képzeld el, mert megtörtént!
Szerda este egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a Kongresszusi Központban, ahol barátok és sok száz rajongó ölelő szeretetében lezajlott a Bochkor 6X turné záróeseménye. A bulin megjelent Liptai Claudia is, aki a rádiós legenda szoros baráti köréhez tartozik, vagyis bőven volt mit mesélnie az évtizedeken átívelő kapcsolatukról. A kapcsolatról, ami pont olyan viharosan indult, mint amennyire mára megszelídült, vagyis nagyon. Kettejük története valahol a messzi-messzi múltban gyökeredzik, amikor Bochkor Gábor még a Danubius Cappuccionóban kergette az őrületbe a reggeli rádiózásba éppen csak belekóstoló ifjú és nőnemű titánjait. Köztük volt Claudia is…
Bochkor már két kolléganőt kiutált a műsorból
– Gáborral valóban a Cappuccinoban ismerkedtem meg, de nem úgy, hogy ő hívott volna. Ugyanis egyáltalán nem hívott meg engem sehova. Akkoriban még a Pesti színházban játszottam, a Dzsungel könyvében, ahol Geszti Péter szólt, hogy van egy üresedés a rádióban, mert Bochkor Gábor már két kolléganőt is kiutált onnan. Azt mondta, hogy mivel nekem érdekes hangom van, próbáljam meg. Az első találkozásunkkor rohadtul izgultam, de ezt fölülviselkedtem, hiszen ott ült velem szemben ő, Bochkor Gábor, az elképesztő sármjával.
Nekem nagyon tetszett… Éreztem, hogy ez jó lesz, mert egy hullámhosszon voltunk
– kezdte a színpadra lépve a színésznő-műsorvezető, aki mint kiderült, aligha tévedhetett volna nagyobbat.
Bocsánatot kért… No, nem a Bocsi!
– El is kezdődött a Cappuccinos kis életem úgy, hogy a szegény Borost észre sem vettem, mert számomra, csak Gábor létezett. Akkoriban a stúdió még ott volt a régi rádió épületében a Bródy Sándor utcában és még ezek a klasszikus rádióstúdiók voltak, ahol dupla fémajtón lehetett bemenni. Mi nagyon sokat veszekedtünk a műsorban. Én igyekeztem nagypofájú lenni, de ezt a Gábor nagyon rosszul viselte. Egy ilyen alkalommal anyázásig üvöltöztünk egymással. Kinyomtuk a mikrofonjainkat és rohantunk kifelé. Elől a Gábor, mögötte én. Ő csak egy dolgot felejtett el. Azt, hogy ott vagyok mögötte és beba..ta az ajtót. Csakhogy az én kezem ott volt – idézte fel a még hallgatóságként is fájdalmas emlékét Liptai Claudia, aki másnap behúzta a váratlant.
Ordítottam, azt hittem eltört a kezem.
Nagyon sírtam, de összeszedtem magam és visszaültem az adásba. Másnap aztán megtörtént, aminek meg kellett történnie. Ha most egy filmben lennénk, az jönne, hogy Gábor hozott egy csokor virágot. De valójában én vittem egy üveg whiskyt neki és még a vállát is megmasszíroztam… – mesélte általános derültség mellett Claudia.
