Ötven éve hunyt el a népszerű táncdalénekes. Szécsi Pál titkairól rántotta le a leplet jó barátja, Poór Péter.
Elképesztő: már 50 éve, hogy a legendás táncdalénekes, Szécsi Pál elhunyt. Mindössze 30 éves volt, mikor önkezűleg véget vetett az életének, ám slágerei mai napig örökzöldek, csáberejéről pedig legendák szólnak. Jó barátja, Poór Péter pedig lerántotta a leplet néhány közös emlékükről.
– Hihetetlen, hogy már ötven éve! Jó barátom volt, sajnáltam az elvesztését – mondta a Borsnak a szintén nagy sikereket elérő táncdalénekes, Poór Péter. A két férfi színpadon kívül is sokat találkozott, jó barátságot ápoltak.
– Moziba, színházba, baráti társaságokba jártunk együtt. Elég bulizósak voltunk – idézte fel mosolyogva Poór Péter. – Mindig együtt mentünk szórakozni. Ha egyikőnk meghívást kapott, biztosan vitte magával a másikat is. A zenei pályánkra és az élet minden területén igaz volt ránk, hogy nem féltékenykedtünk egymásra, de egy baráti rivalizálás kicsit volt köztünk – tette hozzá az énekes, a Bors pedig rákérdezett, vajon a nők terén is versengőek voltak?
Népszerű fiatal srácok voltunk, sok lány rajongott értünk, ez nekünk természetesen jól esett, de sosem éltünk vissza vele
– ismerte el Poór Péter, aki Szécsi Pállal való barátságuk kezdetét is felidézte.
– Barátságunk az 1967-es Táncdal Fesztivál meghallgatásán kezdődött. 25-30 fős csoportokban hallgattak meg minket a Rádió egyik stúdiójában. Az előttem fellépő srácnak nagyon jó hangja volt, elegáns volt, menő. Még bosszankodtam is, hogy emiatt biztosan leromlanak az én esélyeim. Végül minket kettőnket választottak ki a csoportból: engem – és Szécsi Palit! – elevenítette fel a kedves emléket barátjáról.
– A meghallgatás után kezdtünk beszélgetni, s hamar kiderült, hogy azonos véleménnyel vagyunk a világ nagy dolgairól. Amikor vidéki utat szervezett nekünk az ORI (Országos Rendező Iroda), és meg kellett szállnunk valahol, már mondták az ügyelők, hogy: Szécsi – Poór, 217-es szoba! Tudták, milyen jó barátok vagyunk. Jókat tudtunk beszélgetni, és jó tanácsokkal láttuk el egymást. Ő nagyon értett a divathoz, korábban ugyanis manöken volt. Elmondta, melyik zakóhoz milyen inget vegyek, és melyik holmimat dobjam is ki azonnal. Én pedig dalszövegekben, zenei dolgokkal segítettem őt. A barátságunk alapja volt, hogy őszinték voltunk egymással. Ha elkészült egy dalunk, mindig először egymásnak mutattuk meg, és építő kritikával láttuk el egymást – idézte fel Poór Péter, aki a mai napig aktívan zenél, a fellépések mellett pedig fiatal tehetségeket karol fel, énekórát tart, egyengeti a karrierjük kezdetét:
– Nagyon szeretem ezeket a fiatalokat, akik tanítványból baráttá, kollégákká válnak az idők során. Büszke vagyok rá, hogy együtt dolgozhatok velük. Ők is sokat tanulnak tőlem, és én is sokat tanulok tőlük.