Az énekesnő kislányát a nagynénje, Tóth Vera vitte el Tapolcára, hogy megmutassa a gyermeknek, hogy honnan indult a Tóth lányok karrierje.
Fekete-fehér fotóval sikerült igazi retro hangulatot kölcsönözni annak a képnek, melyen Tóth Gabi kislánya, Hannaróza áll egy panelház előtt. A kicsi lány érdeklődve nézi az építményt, miközben tátott szájjal hallgatja a nagynénje, Tóth Vera meséjét két lányról, akik ebben a házban, egy alig nyolc négyzetméteres szobában álmodoztak arról, hogy egyszer a legnagyobb színpadok ünnepelt sztárjai lesznek…
Tóth Gabi nem volt jelen ezen a kiránduláson, mégis őt kérdeztük arról, hogy miért fontos szerinte az, hogy a gyermeke megismerje a szülei múltját? Számukra mit jelentenek a régi családi történetek, mi pluszt kaphat egy gyermek az ősei tapasztalataiból?
A mai napig szeretettel telik meg a szívem, ha meglátom a tapolcai házunkat. A panelt, ahol felnőttünk, mi Tóthék.
- válaszolta Tóth Gabi.
– A tesómmal, Verával egy körülbelül nyolc négyzetméteres szobában laktunk ketten. Volt egy nagy ágyunk és annyi. Nem voltunk gazdagok, sőt… Nagyon nem voltunk azok. Az anyukám mindig azt mondta, szegények vagyunk, de jó életünk van! És mi boldogan hallgattuk a belőle áradó optimizmust. Majdnem semmink sem volt, de nem is hiányzott semmi. Mi ott voltunk egymásnak.
Az énekesnőből az emlékek hatására ömleni kezdett a szó:
Különösen fontos számomra, hogy Hanni lássa, hogy honnan származnak az ősei. Hogy – bár agglomerációban lakunk, és sok a zöld – minél többet tartózkodjon a természetben és, hogy megismerje a vidéki ember bölcsességét, tartását. Erről az attitűdről sokat tudnék mesélni… Az én családom, mi is büszkék voltunk, mindig és minden körülmények között! Ha problémánk volt, azt megoldottuk maguk között, irtóztunk a gondolatától is, hogy az emberek arról csámcsogjanak, hogy a Tóthéknak nincs pénzük vagy épp nélkülöznek… Úgy gondolom, hogy ez a büszkeség és tartás követendő példa lehet a kislányom számára is. Engem nagyon sok élethelyzeten átsegített már, és többek között ennek köszönhetem azt is hogy tudom értékelni azt, amim van.
A panelházra visszatérve – tette hozzá Gabi - már képtelen lennék panelházban élni. Egyszerűen fojtogatónak érzem a kicsi tereket. Furcsa mód, ez az élmény is örökre velem marad Tapolcából.