Az énekes nemrégiben sérült meg egy biciklis balesetben, aminek következtében eltört a könyöke. Zámbó Krisztián igencsak rosszul viseli a lábadozást, bár a kedve már sokkal jobb, annak ellenére, hogy kiderült súlyosabb a sérülése mint gondolta.
Ahogy azt korábban megírtuk, Zámbó Krisztián áprilisban csúnyán megsérült és eltört a könyöke. Az énekesnek így sokkal nehezebbek lettek a hétköznapjai, amit egyáltalán nem visel könnyen. Sőt, az is kiderült, hogy súlyosabb a sérülés, mint gondolta.
Krisztián elárulta, hogy érzi magát, és mi változott a baleset óta:
– Nagyon nehezen gyógyulok. Most voltam levetetni a gipszet a könyökömről és kiderült, hogy a csuklóm is el van törve. Nehéz elviselni ezt a semmittevést, de ennek ellenére a fellépésekre valahogy mindig eljutok.
A szerelmem folyamatosan ápol engem. De a legnagyobb probléma, hogy nehezen tudunk együtt aludni, mert ő folyton attól fél, hogy ráfekszik én pedig nem tudok miatta aludni. Úgyhogy két-két és fel hete alig alszunk együtt, mert vagy én alszom a nappaliban vagy ő, és már nagyon hiányzik
– tette hozzá szomorúan az énekes.
Persze, lelkileg már sokkal jobban van és igyekszik pozitív maradni a nehézségek ellenére:
– Végre eljutottam már fodrászhoz, aminek nagyon örülök. Igyekszem sokat pihenni, mert nagyon sok bulim, fellépésem lesz és ez most nem jött jókor. Bár levették a gipszet, de még mindig nem tudom kinyújtani a karom. Csinálom itthon a gyakorlatokat, amiket az orvosok mondtak, illetve próbálok odafigyelni.
Igyekszem nem hisztizni, de ez nekem is egy nagyon új helyzet. Amikor csak tudok lemegyek a párommal sétálni, hogy mozogjak. Tegnap shoppingoltunk, kávéztunk, az nagyon jó volt. Meg a fellépéseket nagyon várom, azok mindig elfeledtetik velem a bajokat. Az nem jó ha csak itthon ülök. Van olyan nap, hogy ki se mozdulok, olyankor azt érzem, hogy meghülyülök. Már kicsit el is szoktam az emberektől
– tette hozzá a zenész.
Zámbó Krisztián azt is elárulta, hogy a Takács Zsuzskával való kapcsolatára milyen hatással van ez a nem mindennapi helyzet:
A párom mostanában nélkülem megy mindenhova, nagyon furcsa. De mindig amikor elmegy, telefonálunk. Vezetni sem tudok így, úgyhogy most ő vezet, de nagyon jól tűri a dolgokat. Ő mossa meg a lábamat, konkrétan úgy viselkedik, mint egy ápolónő. Pedig én nem vagyok ilyen, nem bírom a kiszolgáltatottságot, én azt szeretem ha mindent magamnak tudok megcsinálni. Persze, nyilván egy kézzel nem tudok.