Az idei nyár első napja végérvényesen bekerült a történelemkönyvekbe, hiszen közel három évtized után újra összeállt az az együttes, amely megreformálta a magyar könnyűzenét. Azóta is nehezen találunk olyat, mint a Hungária volt.
Még ma is százezreknek párásodik be a szeme, amikor eszükbe jutnak azok a nosztalgikus pillanatok, amikor először vették fel a fekete lakkcipőt vagy a pöttyös szoknyát, és ropták a rock 'n' roll ritmusaira a művelődési házakban. Talán soha senki sem volt annyira sikeres hazánkban, mint a Hungária, akik ha kiléptek a színpadra, férfiak és nők, kicsik és nagyok egyaránt sikoltoztak. A jampiságnak annak idején egy egész országot sikerült megmozgatnia, a sikerszéria azonban hirtelen félbeszakadt, és kettétört az álom: a zenészek külön utakon folytatták.
Mint az közismert, 1983-ban egy belső konfliktus miatt szétszéledtek a Hungária akkori tagjai. Szikora Róbert még 1982-ben elhagyta a zenekart, mivel Fenyő Miklós megtudta róla, hogy álnéven, Bob Lankyként zenét szerzett Szűcs Judithnak. Szikora néhány éve beszélt erről az Origónak.
— A zenekar grémiuma kívánt megfegyelmezni, eltiltani az egyéb munkától.
Rosszul viseltem, mert úgy véltem: amennyit elértem, ahhoz képest ez nagyon méltatlan eljárás.
(…) Én nem Fenyő Miklós miatt jöttem el, hanem az egész Hungária együttes zárt ki engem, és tette lehetetlenné a helyzetemet — mesélte akkor Robi.
Szikora helyére érkezett Flipper Öcsi és Zsoldos Gábor Dedy. 1983-ban egy nyugat-berlini turnét követően feloszlott a csapat, így végül egy csapásra szertefoszlott az amerikai álom, amit Magyarországon éltek a fiatal, sikeres zenészek. Fenyő Miklós szólóprodukcióval, Szikora Róbert az R-Góval, míg a többi zenész a Dolly Roll formációval folytatta a karrierjét.
Az igazi nagy visszatérésre egészen 1995-ig kellett várni, amikor újra összeállt a Hungária, és közel százezer ember előtt felejthetetlen koncertet adtak abban a Népstadionban, ahol előttük korábban a Queen és a Guns N’ Roses lépett fel. Ekkor az egész ország szíve egy emberként dobbant meg újra, hiszen a közönségkedvenc zenekaruk ismét egységesnek tűnt – ám többé nem álltak hivatalosan Hungáriaként az ország legnagyobb koncerthelyszínének színpadán. Azonban tavaly megtört a jég: bejelentették, hogy érkezik a Puskás Arénába egy hatalmas koncert Hungária – Most vagy soha! címmel. Óriási érdeklődés övezte ezt a történelmi jelentőségű eseményt, hiszen ismét összeállt az az együttes, amely annak idején lefektette a hazai rock 'n' roll alapkövét. Az őrületet hosszas próbafolyamat előzte meg, ahol közel 30 év után úgy folytatták a közös munkát, mintha abba sem hagyták volna.
— Mi már 1995-ben elástuk a csatabárdot, és nem civakodtunk többet.
Azonban valakinek meg kell találnia Aladdin lámpását, le kell fújnia róla a port, és ki kell csalogatni belőle a rock 'n' roll szellemét; de ez nem a mi dolgunk.
Azért nem voltak Hungária-bulik, mert nem voltak meg a feltételek ahhoz, hogy össze tudjon jönni. Ha valaki nézte a színpadi képet, akkor láthatta, hogy milyen volt a produkció. Mi nem tervezünk koncerteket, hanem a Jóisten ad egy lehetőséget egy embernek, aki megkeres minket, hogy van rá képessége, pénze és tudása: vágjunk bele.
Ha valaki elmegy valahová fellépni, azt előtte mások megszervezik, de ez egyelőre nem aktuális, hiszen vissza kell mennem a zenekaromba, az ottani zenészeket és a családjukat el kell tartani, különben szétesik a produkció
— kezdte Szikora Róbert a HOT! magazinnak.
Hosszas folyamat előzte meg azt az elképesztően látványos és maradandó show-t, amit a közönség június elsején láthatott a Puskásban, ehhez pedig kellett a formáció tagjainak összetartó ereje, illetve az is, hogy a korábbi konfliktusok ellenére képesek voltak egymásnak baráti jobbot nyújtani és mosolyogni.
— Már a próbákon igyekeztem megszokni a megszokhatatlant, hogy újra négyen, együtt állunk a színpadra azokkal, akik a társaim voltak, akikkel elindítottam a sikeres karrieremet. A legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a LED-fal mögött álltunk, és megfogtuk egymás kezét, mint az óvodások.
Úgy éreztem, ez olyan, mint amikor az ember együtt van a katonatársaival, és ha ők nincsenek, az én életem is veszélybe kerül.
Egymásért voltunk abban a két és fél órában, és ha nekem sikerem van, azt a többieknek is köszönhetem. Gyakorlatilag minden összeadódott, ráadásul amikor a végén álltunk, és a közönség egy emberként kiabált, ott visszajött egy rég nem tapasztalt érzés.
A színek, a szagok, a stadion sok mindent összeköt az ember agyában. Életre szóló élmény volt mindannyiunk számára
— árulta el az R-Go frontembere.
A végeredmény pedig önmagáért beszél, hiszen ez volt az idei év egyik legnagyobb eseménye, és a rajongók kíváncsian várták, hogy ennyi év kihagyás után hogyan fest a színpadon a kedvenc zenekaruk. Aki ott volt azon a napon, biztosan hatalmas mosollyal és kizárólag pozitív élményekkel távozott a stadionból, hiszen azt kapta, amiért annak idején beleszeretett a Hungáriába.
— Igazi nosztalgikus pillanatok voltak. 29 évet vártunk rá.
Az volt a legnehezebb, hogy úgy mutassuk a Hungáriát, ahogyan azt 2024-ben elvárja a közönség, mégis minden stílusjegyében ízlésesen legyen előadva, ne pedig egy vidéki búcsú hangulatához hasonlítson.
Ahhoz, hogy már a próbákon komolyan vegyük magunkat, kellett, hogy lebegjen előttünk egy cél.
Ha nem is vártunk rá, titkon mindenki remélte, hogy egyszer még megmutatjuk a népstadionbeli körmeinket.
Ez egy messzemenően csodálatos időszak volt mindannyiunk életében. A banda nevében köszönöm a Broadwaynek és a koncert rendezőjének, Verebély Marcinak a munkájukat — zárta szavait Robi.
Ismeretlen tettesek nemrég eltulajdonították az R-Go közösségimédia-oldalát, és egy szempillantás alatt eltüntették. Azóta újraregisztrálták a rajongói oldalt, és oda várják a követőket.
2009-ben Fonyó Gergely rendezésében mutatták be a Made in Hungária című filmet, amely az egész rock and roll-őrületet meséli el Fenyő Miklósék szemszögéből, Szabó Kimmel Tamás és Fenyő Iván főszereplésével.