"Még soha nem éltem át ekkora lelki küzdelmet" – Mi történt? Így van most Király Viktor
Pokoli időszakon van túl az énekes, aki jelenleg úgy érzi, egyenesbe került az élete. Király Viktor azonban volt már olyan mélyen, ahonnan nem sok embernek sikerül kikászálódnia.
Az elmúlt két éve maga volt a szenvedés és a pokol. Sokan ilyenkor elkényelmesednek, és hagyják, hogy bekebelezze őket a sötétség és a kilátástalanság, azonban Király Viktor nem ilyen fából faragták: Felállt, és rendbe tette az életét, most pedig olyan boldogok együtt Anitával, mint még soha.
hot!: Mostanában több szempontból is változás történt az életedben, legyen szó a fogyásodról vagy a feleségeddel való kapcsolatodról.
Király Viktor: Szerintem egyik hozza a másikat.
Sokan azt feltételezik, hogy biztosan azért kezdtem el fogyni, mert Anitával rendeződött a kapcsolatom.
Nyilván ez is része az egésznek, de sokkal inkább azon van a hangsúly, hogy nekem kell belenéznem a tükörbe és együtt élnem ezzel a súlyfelesleggel. Fontos, hogy mennyire van megelégedve önmagával az ember. Nálam ez abszolút a béka segge alatt volt. Egyrészt a különlét miatt, de már előtte is éreztem a sötét felhőt magam felett, ez pedig azt okozta, hogy teljes mértékben elhanyagoltam magam. Mivel ez megtörtént, ezáltal minden más, ami körülöttem volt, szépen elhaladt, legyen az karrier vagy család. Jó, hogy vége, mivel még soha nem éltem át ekkora lelki küzdelmet, mint az utóbbi két évben. Ugyanakkor örülök, hogy megtörtént, mert szükségem volt ezekre a pofonokra, hogy rájöjjek: soha többé nem akarom átélni ezt.
hot!: Kezdenek végre rendeződni a dolgok körülötted?
K.V.: Nem azt mondom, hogy minden tökéletes, de kezdem máshogy felfogni a dolgokat.
Amikor drasztikusan fogja fel az ember a történéseket, akkor megvan a veszélye, hogy depressziós lesz.
Nekem az elmúlt két év vízválasztó volt ebben a tekintetben, de alapvetően egész életemben jellemző volt rám, hogy teljesíteni akartam, és folyamatosan visszajelzést vártam. Mindig is voltak kérdőjelek bennem azzal kapcsolatban, hogy elég vagyok-e a szakmámban vagy a magánéletemben.
Király Viktor kisfia születésékor sokáig nem találta a helyét
hot!: Hogy vagytok most Anitával?
K.V.: Úgy érzem, jól vagyunk. Ugyanúgy dolgozunk a kapcsolatunkon.
Rájöttem, hogy folyamatosan kell ezzel foglalkozni, mert ez egy folytonos történet.
A kommunikációnkon is javítani, illetve csiszolni kell. Ez egy nagy tanulópénz volt az életünkben, hogy egy kapcsolat nem tűzön-vízen keresztül megy mindig, hanem lesznek olyan bukkanók, ahol éppen elköltözik a másik fél. Akkor átgondolja az ember, hogy pontosan mik azok az okok, amiért kellett a szünet. Ott döbbentem rá, hogy borzasztóan sokat kell fejlesztenem magamon. Sokkal jobban figyelünk arra, hogy ne jussunk el ide újra.
hot!: Sokan beletörtek volna abba az időszakba, amit ti átéltetek.
K.V.: Szerintem egy kapcsolat a házasságtól kezdődik. Az előtte lévő idő a rózsaszín köd, ahol a legnagyobb problémát az jelenti, hogy éppen hol randizzunk.
De amikor az esküvő után két ember összeköltözik, és közös életet tervez, onnantól kezdve nincs olyan, hogy „én” – csak „mi” vagyunk.
Az igazi vízválasztó pedig a gyerek érkezése. Amikor Kolen megszületett, sokáig nem találtam a helyem. Most, hogy nagyobb lett, sokkal több időt tudunk együtt tölteni, így már egyáltalán nem érzem ezt. Mindenkinek megvan a feladata, de idő, munka és türelem kellett, hogy rájöjjünk, mik is a szerepeink.
hot!: A kisfiatok hogyan élte meg a szünetet a szülei kapcsolatában?
K.V.: Hála Istennek, bátran mondhatom, hogy Kolent egyáltalán nem viselte meg a különköltözés.
Nagyon szerettem volna, ha nem költöznek el, de Anitának szüksége volt erre az időszakra.
Szerencsére a gyerekünk ezt az egészet úgy fogta fel, hogy egy hosszabb nyaralásra megy, együtt anyával. Én pedig figyeltem arra, hogy egy hét se teljen el úgy, hogy ne lássam a gyerekemet. Nem akartam hétvégi apuka lenni, ezért pedig küzdöttem. Szinte mindennap hívtam Anitát, hogy menjünk közösen erre-arra. Valahol mélyen mindig is éreztem, hogy ez csak egy rövid szünet az életünkben.
„Mi még úgy érezzük, nem állunk készen még egy gyerekre”
hot!: Kitől mit örökölt Kolen?
K.V.: Nagyon akaratos, ebben olyan, mint a feleségem! (Nevet.) Anitától a szépségét is örökölte, tőlem pedig azt, hogy nagyon érzelmes és bújós.
Ezen mindig meglepődöm, mert vannak olyan pillanatok, amikor egyszer csak rájön a szenzitivitás, és a semmiből odarohan hozzánk, körbepuszil minket, és mondja, hogy „Szeretlek, anya, szeretlek, apa!” Mi pedig elolvadunk, és onnantól kezdve egész nap mosolygunk.
hot!: Gondolkodtatok már kistesóban?
K.V.: Kolen párszor felhozta!
Amikor kint voltunk Spanyolországban, megkérdezte, hogy mi lesz a neve a tesójának.
Mi úgy érezzük, egyelőre nem állunk készen még egy gyerekre, de nem vetjük el a kérdést. Ha minden szuperül alakul, akkor pár év múlva lehet róla beszélni, de egyelőre így vagyunk boldogok, hárman.
„Most érzem magam a legkomfortosabban szakmailag is”
hot!: Úgy érzed, szakmailag ott vagy, ahol kell lenned?
K.V.: Ez nézőpont kérdése, mert ha megkérdezed a közönséget, ők lehet, hogy azt mondják, igen. A motivációm és a szorgalmam az ott van, ahol akarom. Az elmúlt két évben olyannyira lusta, már-már depressziós voltam, hogy nem akartam csinálni semmit. Most azonban teljesen átalakult a motivációs és a szorgalom szintem. Folyamatosan csinálom a dolgom, most van egy nagyon jó munkatársam, Bende Nagy János, akivel közösen gyártjuk ezerrel a videókat, és folyamatosan ötletelünk, hogy mivel lephetném meg a rajongóimat.
Rengeteg fiókban maradt dalom van, amiket szeretnék megjelentetni.
Van egy, amit még négy éve írtam, csak még a hangszerelésen dolgozom, ezt szeretném megjelentetni hamarosan. Sosem voltam elégedett vele, pedig bárkinek megmutattam, mindenki azt mondta, hogy azonnal tegyem nyilvánossá. Most viszont érzem magamban azt, hogy szeretnék alkotni, és érzem azt a motivációt, ami ehhez kell.
hot!: Mennyire követed a trendeket?
K.V.: Néhányszor megpróbáltam, de egyáltalán nem volt önazonos, és a közönség is érezte ezt, ezért ezek a dalok nem lettek nagyon sikeresek.
Ezért a jövőben csak olyan dalokat szeretnék kiadni, amik belőlem jönnék, és a magaménak érzek.
hot!: Mindig kis célokat tűzöl ki magad elé, és úgy haladsz?
K.V.: Kezdem már elengedni azt, hogy még idő kell ahhoz, hogy nagyobb színpadokat elérjek. Inkább belevágok a dolgokba, mert mindig lesz egy ok, hogy miért ne tegyem.
Bátran mondhatom, hogy most érzem magam a legkomfortosabban szakmailag is.
