Pető Brúnó: „Nagyon válogatós vagyok a csajok terén”
Üstökösként robbant be a televízió képernyőjére a fiatal rapper, majd az emberpróbáló TV2-es Ázsia Expresszben is megmutatta a kitartását. A srácról sokan azt gondolhatják, hogy bohém, kicsapongó, pedig igenis komolyan gondolja az életet. „Olyan srác vagyok, aki szeret több lábon állni és felfedezni a boldogságát mindenben” – fogalmazott a hot! magazinnak adott interjújában Pető Brúnó.
– Az Ázsia Expresszt követően most a Zsákbamacskában várod a nézőket Marics Petivel. Milyen érzés fiatalon televíziózni?
– Alapvetően olyan srác vagyok, aki szeret több lábon állni és felfedezni kis boldogságot mindenben. A tévézés összeköthető a zenével: ugyanúgy emberekhez szólok, és vannak benne kreatív folyamatok, így örömmel mondtam igent a felkérésre. Az pedig a ráadás, hogy ilyen fiatalon főműsoridőben lehetek a legnagyobb kereskedelmi tévé műsorában.
„Szerencsére jó családból jövök, és semmiben sem szenvedtem hiányt”
– Úgy tudom, korábban focista akartál lenni.
– Négy-öt évesen kezdtem focizni, és egészen tizenkilenc éves koromig űztem a labdát. Voltam korosztályos válogatottban U18-ban. Utána azonban megsérültem, eközben jött a zene, ami annyira jól működött, hogy lassan választanom kellett. Lehúztam egy nyári szezont úgy, hogy éjszakáztam, másnap pedig mentem edzeni, de rájöttem: ez nem mehet így tovább.
– A családodról vajmi keveset tudunk.
– Édesapám, Pető Zoltán kilencszeres válogatott labdarúgó volt, az 1996-os atlantai olimpián csapatkapitány volt. Egyáltalán nem erőltette rám, hogy focista legyek; azt mondta, azt csinálom, amit szeretnék, ő pedig elfogadja. Így volt a zenével is, amit szerencsére támogatnak a mai napig, és büszkék rám. Anyukámnak közgazdász diplomája van, ezen a területen is dolgozik. 2010-ben született egy öcsém, aki szintén a labdarúgás iránt érdeklődik. Nálunk a foci a génjeinkbe van kódolva, kiskorunk óta foglalkoztat bennünket – focis kártyákat gyűjtöttünk, nézzük a meccseket –, de ő még fiatal. Nála az elkövetkezendő 6-7 év lesz a mérvadó, amikor kiderül, kiből lesz focista és kiből nem. Szerencsére jó családból jövök, és semmiben sem szenvedtem hiányt.
„Kifejezetten bírom, ha megállítanak, és válthatunk pár szót egy közös kép után”
– Fiatalon lettél országosan ismert a zenével, később pedig a tévével. Ez mennyire részegített meg?
– Nem vagyok az az elszállós típus. Sosem éreztem magam királynak. Nagyon szeretek közvetlen és emberi lenni, és akkor érzem jól magam, ha nem vagyok megkülönböztetve azért, mert többen ismernek. Ha mégis elszállnék magamtól, a barátaim a földön tartanának. Maximalista típusnak tartom magam: amit csinálok, azt szeretem úgy elvégezni, hogy elégedett legyek.
– Gondolom, téged is elért már a túlzott rajongás...
– Bárkivel leállok beszélgetni, sőt kifejezetten bírom, ha megállítanak, és válthatunk pár szót egy közös kép után. Erre mindig volt és mindig lesz időm. Bár volt olyan eset, ami már kicsit fura nekem. Van egy lánybrigád, aki rendszeresen a házam előtt áll, és minden alkalommal szeretnének fotót. Egyébként aranyosak, már megismerem őket a koncerteken.
– Miként kezeled ezt a fajta rajongást, miközben van párod?
– Nem tartom magam olyan fickónak, aki indokot ad a barátnőjének arra, hogy féltékeny legyen. Alapvetően is nagyon válogatós vagyok a csajok terén.
– Milyen kritériumok vannak?
– Eleve az ember mindig a saját idejét tartja értékesnek, mert azt sajnos nem lehet venni, tehát annyi időd van, amennyit a sors ad neked. Viszont ezt olyanokkal kell eltölteni és rájuk áldozni, akikben látsz fantáziát. Nem tudnám elképzelni, hogy valakivel összejövök, és úgy élem meg a párkapcsolatot, hogy három hónap úgyis múlva szakítunk... Ugyanis ez egy hosszabb folyamat, amíg az ember megtalálja azt, akivel egy hullámhosszon mozog.
„Petivel öt éve haverok vagyunk, ismerjük egymás humorát, teljesen egy hullámhosszon vagyunk”
– Milyen értékrendet hozol otthonról?
– Sokat voltam kolis, emiatt laktam vidéken is. Azt szoktam mondani, hogy sok mindent szedtem össze a fociöltözőből, ami minden téren megedzett. A focisták java része azért életrevaló, mert csibész, én pedig ezt tanultam kiskorom óta. Ráadásul sok minden leköt, ezért több mindennel foglalkozhattam az idők folyamán, legyen az a rap, a tévé vagy a foci. Mindenhol volt lehetőségem tanulni valamit, amit később kamatoztathatok az életemben.
– Marics Petivel és Stana Alexandrával milyen a triótok?
– Petivel öt éve haverok vagyunk, ismerjük egymás humorát, teljesen egy hullámhosszon vagyunk. Marics a Dancing with the Stars alatt mutatta meg Stexnek, hogy milyen a mi baráti körünk igazából. Ugyanolyan az egész bagázs, mint amit látnak a nézők, ezért amire megérkeztem, addigra már Stex is teljesen profin működött, mint haver. Mondhatjuk, hogy befogadtuk Alexandrát a baráti körünkbe.
– Vannak későbbi terveid a tévézéssel?
– Nincs semmi konkrét elképzelés, hogy mivel szeretnék foglalkozni a jövőben, ami televízió. Kedvelem a műsorvezetést, és szívesen is teszem. Mellette azonban több műsor is tetszik, amit szívesen csinálnék. Ilyen volt az Ázsia Expressz vagy ilyen lenne más versenyzős formátum, ahol egymás ellen kell megmérkőzni. Szerintem ez izgalmas és vicces is. Minden lehetőségre nyitott vagyok, és az emberpróbáló kihívásokra szívesen mondok igent.
