Aurelio vallomása: szeretne még egy gyereket!
Rajongással szereti a kislányát a korábbi VV győztes, aki a rácsok mögött tudta meg: édesapa lett. Aurelio új emberként hagyta el börtönt, családfő lett, aki mindent megtesz szeretteiért.
Hatalmasat változott a világ Aurelióval, amióta újra szabad. A korábbi botrányhőst nagyon megviselte a börtön, de sok mindent tanult is – önmagáról és arról, hogy meg kell tanulnunk értékelni azt, amink van. Erről mesélt Aurelio.
– A börtönben minden nap ugyanolyan. Elég nehéz volt feldolgozni, hogy a 30. születésnapodat a Maldív-szigeteken ünnepled, a 31.-et pedig a Gyűjtőben – mesélte a hot! magazinnak Aurelio. – Bent csak egy szám vagy, én voltam az MF1681. Az első néhány hónap nagyon nehéz volt. Soha nem akarok visszakerülni, minden szabályt betartok. Amikor egy embernek elveszik mindenét, konkrétan mindenét, az egzisztenciáját, a szabadságát, a méltóságát… Aki egyszer bekerül – két év nagyon sok idő –, az egy életre megtanulja, mit szabad és mit nem. Senkire nincs szükségem, hogy a jó úton tartson, mert az a két év... senki nem tudja, mit kellett ott kiállnom.
„Szigorú szülő vagyok, legalábbis az szeretnék lenni”
A volt villalakónak benőtt a feje lágya, amihez az is hozzájárult, hogy apa lett. Imádja a kétéves Sofit.
– Tudatos, felelősségteljes apuka vagyok, szigorú szülő, legalábbis az szeretnék lenni. Ragaszkodom például ahhoz, hogy az asztalnál együnk, ne a perzsaszőnyegen landoljon a nutellás kenyér. Minden este el kell rakni a játékokat, ne változzon a lakás egy nagy gyerekszobává. Igyekszem mindenből kivenni a részem, egy ideje már a kakis pelenkát is kicserélem. A fürdés például már az én feladatom: bárhol vagyok napközben, mindig igyekszem hazaérni 7 órára, és együtt fürdünk Sofival. Olyankor egy óra bolondozás van, nem érdekel, ha kiloccsan a víz vagy az egész fürdőszoba egy nagy habtenger lesz. Ez a mi időnk, és semmiért nem mondanék le róla.
Aurelio nagyon érzékeny léleknek tartja magát
Aurelio a párjával közösen hozta meg a döntést: tudatosan nem mutatják meg a gyermekük arcát. Sofi majd eldönti, ha nagy lesz, hogy szeretne-e szerepelni. És így tesznek majd a második gyermekükkel is – merthogy a volt villalakó nagyon szeretne még egy kislányt.
– Szoktunk róla beszélgetni a szerelmemmel, Nikivel, hogy lehetne még egy gyerkőc. Olyan jó, amikor az embernek van egy édestestvére!
És így, hogy lányos apuka lettem, nagyon szeretek eljátszani a gondolattal, hogy két lányom van. És akkor három csaj lenne mellettem, nagyon imádnám!
– Tudok bánni egy lánnyal, egy nővel, mert én is nagyon érzékeny lélek vagyok.
Esküvőt tervez?
Vajon igaz a hír, hogy Aurelio esküvőre készül?
– A kapcsolatunk barátságból lett szerelem, és azt kell mondjam, nagyon jól működik. Niki előtt le a kalappal! Velem nem könnyű együtt élni, de nagyon igyekszem, csiszolódunk egymáshoz. Szerelmes vagyok, és azt gondolom, egy normális kapcsolatban eljön annak az ideje, hogy elköteleződjünk. Az biztos, hogy az esküvő egy szerelem, egy kapcsolat megkoronázása!
Apja lánya
Sofinak egyre jobban látszik az egyénisége. Aurelio azt mondja, nagyon sok mindenben hasonlít rá a kislánya – de olyanban is, aminek nem feltétlenül örül.
– Nagyon hangos és nagyon akaratos, akárcsak én. Ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, akkor elég hangosan ad hangot ennek. De egyébként kincs ez a gyerek, nyilván egy pillanat alatt az ujjai köré csavar!
