Az ország trombitása 14 hónappal ezelőtt, hívő emberként vonult be a börtön falai közé és hitében megerősödve tért haza néhány nappal ezelőtt. Rengeteg lehetősége volt bent is a hitgyakorlásra, bár mindjárt az első mise amin részt vett, botrányba fulladt. Galambos Lajos nem is mehetett többet a kápolnába…
A magyar börtönökben is fontos az alapjog, hogy a rabok, felekezettől függetlenül gyakorolhassák a hitüket és erre minden lehetőség adott is. Galambos Lajos számára is fontos volt, hogy hetente találkozhasson a Hit Gyülekezetének lelkészével, de rendszeresen találkozott egy református lelkésszel is, akitől sokat tanult a rácsok mögött töltött hosszú hónapok alatt. A trombitaművész többek között erről is mesélt a Frizbi soron következő epizódjának forgatásán Hajdú Péternek.
– A stresszt egy pszichológus kezelte, akihez minden héten jártam, pedig korábban azt gondoltam, hogy pszichológushoz csak a bolondok járnak és ezt a gondolatomat nagyon megbántam, mert nekem nagyon sokat segített a foglalkozás és a személyre szabott lelki gondozás.
Különböző felekezetektől jártak be lelkészek és a Hit Gyülekezetétől hozzám hetente jött a lelkész.
– A református lelkész pedig a zsidó vallástörténetet tanította nekem, illetve az ó és újszövetségről beszélgettünk nagyon sokat. Én ugyanis nem mehettem közös misére – kezdte a Frizbi TV YouTube csatornán péntek este megjelenő interjúban Galambos Lajos, aki részletesen el is mesélte, mi vezetett a tiltáshoz.
– Amikor bevonultam, egyszer elmentem és kellőképpen fel is készültem misedalokból, mert úgy volt, hogy én kísérem a misét. Különleges vendég érkezett aznap, a pannonhalmi főapát, Hortobágyi Cirill. Mi a rabokkal betanultuk az egyházi dalokat, hiszen én gyermekként kántornak készültem. Sajnos azonban elkezdődött a jópofáskodás. Kérdezték, hoztam-e kávét és cigit, vagyis kóstolgatni kezdtek. Ráadásul általában egy ilyen misén harmincan-negyvenen szoktak lenni, de akkora százhúszan érkeztek és be is kellett zárni a kápolnát. Végül aztán beszóltak, hogy elég lesz a dalból, amit játszottam és azt akarták, hogy jöjjön valami pörgősebb, mondjuk a Hosszú fekete haj – idézte fel a kellemetlenül alakult mise emlékét az ország trombitása. – Nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel. Mondtam nekik, hogy nem ezért jöttünk itt össze és kértem őket, hogy viselkedjenek kellő komolysággal. Ezzel persze nem tűntem jó fejnek, de azt gondolom, hogy a hitem és a vallásom okán ezt mondanom kellett. Soha többet nem mehettem misére…
Viszont megkaptam annak a lehetőségét, hogy a vallásgyakorlásból ne maradjak ki.
– Életem végéig hálás leszek a Hit Gyülekezetének, teljesen más szemlélettel jöttem ki, mint ahogyan bementem – árulta el Hajdú Péternek Lajcsi.