Erdei Zsolt őszintén vallott arról, hogyan neveli autista kislányát
Az ország egyik legismertebb bokszolójaként írta be magát a hazai szórakoztató-ipar történelemkönyvébe, mára viszont az oktatásban találta meg a számításait. Erdei Zsolt számára azonban a családja, akikkel igyekszik minél több időt tölteni.
Egy egész világ kántálta a nevét annak idején a ringben. Erdei Zsolt mára azonban inkább a jövő generációjának tanításába fekteti az energiát, ráadásul elég sikeresen. A volt bokszoló a hot! magazinnak adott hosszú interjút.
hot!: Tizenegy éves voltál, amikor először Madarásznak, majd később Madárnak becéztek, és ez azóta is megmaradt. Mindig is szeretted ezt a becenevet?
Erdei Zsolt: Abszolút! Ez egy ragadványnév, és mindig arra gondoltam, hogy azt becézik, akit szeretnek. Egy edzőtáborban kaptam ezt a nevet, de előtte több gúnynevem is volt. Például Buckapatkánynak is hívtak a Star Warsból, de ezt szerencsére csak két napig mondogatták. (Nevet.) Végül a Madarász, vagyis a Madár lett a befutó, bár ma már egyre kevesebben hívnak így.
hot!: Hiányzik az az időszak, amikor az egész ország így hívott?
E.Zs.: Boldog évek voltak, az biztos! Csak magamra kellett koncentrálnom, nem volt annyi felelősség a vállamon, mint most. Imádtam ezt az időszakot! Harminckét éves voltam, amikor megszületett az első gyerekem, Viktor. Utána már mindent legalább kétszer meg kellett gondolni, például nem mehettem el csak úgy moziba. Sokkal szabadabb voltam, mint most, három gyerek édesapjaként.
Viktor idén lesz nagykorú, a legkisebb gyerekem, Vilmos ősszel kezdi az iskolát, így bőven van mivel foglalkoznom, nagy a felelősség rajtam.
Ezért is gondolom azt, hogy nem szabad elkapkodni a gyerekvállalást, hanem meg kell élni a fiatal éveket. Persze az élet értelmei a gyerekek, de örülök annak, hogy meg tudtam élni a húszas éveimet úgy, hogy csak a világbajnokságra koncentrálhattam. Az, hogy a gyerekeimről kell gondoskodnom, életem legnagyobb kihívása.
hot!: Pláne az az időszak, amikor kamaszok a gyerekek...
E.Zs.: Persze, vannak nehézségek. Mondjuk, a nagyfiam már kezd kijönni ebből. Egyik pillanatban felnőttnek gondolja magát, és úgy is viselkedik, a másikban meg lemegy gyerekbe, főleg ha otthon van a kicsikkel, akik kérik, hogy legózzanak együtt. Van, hogy azt látom, hogy jobban élvezi, mint a kicsik! Örülök ennek, mert szerintem kicsit túl hamar akar felnőtt lenni. Úgy látom, hogy szépen lassan kezd megjönni az esze, de azt mondják, hogy három-négy évig még biztos lesz probléma.
hot!: Hogy emlékszel vissza a saját kamaszkorodra?
E.Zs.: Mivel sportoló voltam, nem igazán éltem meg a kamaszkoromat. Nem voltak kilengéseim. A figyelmemet elvonta a sport, csak arra koncentráltam.
Nagyon fegyelmezett ember voltam, mindig is szerettem a rendet.
Az nekem teljesen érthetetlen, hogy valaki hazamegy, leveszi a zokniját, és ott hagyja, ahol éppen áll. Igyekszem arra nevelni a gyerekeimet, hogy ne hagyják szét a holmijaikat, de Viktornak például már hiába beszélek… Sokan mondják, hogy az a legjobb, ha a gyerekek a szüleiktől látják a mintát, de én hiába tartom rendben a környezetemet, ez valahogy nehezen megy át a gyerekeimnek.
Erdei Zsolt otthonában nincs telefonozás, tévézés
hot!: A lányod, Gréti tízéves. Tapasztalod már azt a fajta féltést, amit az apukák a kislányuk iránt éreznek?
E.Zs.: Egyelőre nem igazán, de lehet, hogy lassan fel kell kötni a gatyámat! Gréti különleges gyerek, mivel autista. Kicsit másképpen gondolkodik a világról, mint az átlag gyerekek. Emiatt vannak nehézségeink a nevelésével kapcsolatban, amit most nem részleteznék. A lényeg, hogy máshogyan fogja fel dolgokat. Az igazán nehéz viszont az, amikor a kisöccsével, Vilmossal együtt vannak, ami most nyáron azt jelenti, hogy reggeltől estig áll a bál!
hot!: Hogyan oldjátok meg a nyári szünetet?
E.Zs.: Leköltöztünk a balatonfüredi kis lakásunkba, amit nagyon szeretünk.
Mindennap öt után visszük le őket a strandra, ahol legalább kimozogják magukat. A munkám miatt nem vagyok lent velük végig, de ahogy időm engedi, velük vagyok.
Nálunk nincs tévézés, se telefonozás, hanem strandolás, játék, homokozás. Megtanítottuk a gyerekeket játszani, ami szerintem nagyon fontos. Múltkor is, amikor lementem hozzájuk, órákon keresztül építettük a homokvárat. Igyekszem minden fronton jól teljesíteni; nem szeretném, hogy a munkám miatt elhanyagoljam a családomat.
„Az ember egyszer lesz félszáz éves”
hot!: Nemrég volt a kerek születésnapod. Volt nagy ünnepség?
E.Zs.: Több is volt! Az ember egyszer lesz félszáz éves, ezért ezt meg kell ünnepelni. A barátaim megleptek a munkahelyemen, vagyis a Madárfészekben: összeültünk, ettünk egy jót, táncoltunk, nevetgéltünk.
Elvittek egy szórakozóhelyre is, mivel tudták, hogy eddig teljesen kimaradt az életemből a diszkózás.
Bár, megjegyzem, ezt egyáltalán nem is bánom. Ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam, jó volt, hogy együtt volt a csapat! Utána a családom is megünnepelt egy szűkebb körben, ahol ott voltak többek között a testvéreim is – az egyik jól meg is lepett! Három lánytestvérem van: két húgom és egy nővérem. Az egyikük Angliában lakik, a buli közben felhívott, de valamiért nem akarta, hogy videóhívásban beszéljünk. Azt mondta, hogy nem jó a vétel. Aztán egyszer csak megjelent előttem! Hatalmas öröm volt! Annyira jólesett, hogy a testvérem vette a fáradságot, és hazautazott csak azért, mert ötvenéves lettem! Ez volt az egyik legszebb ajándék, amit adhatott.
hot!: Úgy tűnik, nagyon összetartó családod van.
E.Zs.: Amíg élt, anyukánk volt az, aki összefogta a családot. Most a nővérem a rangidős, ő a felelős. De hát mindenki éli az életét, és annak ellenére, hogy a legtöbben Fóton élünk, szerintem keveset találkozunk. Igaz, beszélünk telefonon, de előfordul, hogy néhány hétig nem látjuk egymást.
Ebben a rohanó világban hajlamosak vagyunk elsétálni egymás mellett.
Viszont az ünnepeket mindig együtt töltjük, illetve a születésnapokon is összeülünk. Nekem van a legtöbb igényem arra, hogy találkozzunk, de az is igaz, hogy én vagyok a legelfoglaltabb.
„Volt, hogy elmentünk színházba”
hot!: Hogyan osztjátok fel a feleségeddel, Rékával az otthoni teendőket?
E.Zs.: Ő leginkább a gyerekekkel foglalkozik. Az elmúlt tíz évben nem nagyon tudott elhelyezkedni sehol. De ezzel nem is piszkálom, szerintem bőven elég feladattal látják el a kicsik, főleg ilyenkor, amikor nincs se iskola, se óvoda. A bevásárlást, a csekkbefizetéseket, a kert gondozását és a főzést pedig általában én intézem.
hot!: A sok tennivaló mellett mennyire van időtök egymásra a feleségeddel?
E.Zs.: Semennyi! (Nevet.) Nagyjából nulla időnk jut egymásra Rékával, mert a két kicsit nem igazán sikerül senkire sem bíznunk. Réka anyukája már hetvenéves, nem tudja bevállalni egyszerre mindkét unokáját. Persze volt már, hogy elmentünk színházba, de egy ilyen program rengeteg előkészülettel jár. Bízunk benne, hogy a jövőben ez majd változik!
