Hoppá: Kutyát mentett az Exatlon versenyzője
A tulajdonosoknak nem kellett a saját kutyájuk! Az Exatlon korábbi versenyzője, Kocsis Lilkó fogadta be a kisállatot.
Az Exatlon korábbi versenyzője, Kocsis Lilkó különleges kapcsolatot ápol a kiskutyájával, aki tizenöt évvel ezelőtt került hozzá, érdekes körülmények között.
„Szofi egy tizennyolc éves tibeti spániel. Hároméves volt, amikor hozzánk került, én akkor tizenkét éves voltam, így mondhatjuk, hogy velem együtt nőtt fel" – kezdte a hot! magazinnak a lány.
Elképesztő a megismerkedésük története, ami felveti azt a kérdést is, vajon van-e előre elrendelt kutya-gazdi kapcsolat. Lilkó így emlékezett vissza:
„Anyukámékkal sétáltam haza, és ott kóborolt az utcában. Befogadtuk, fél évig nálunk volt, majd egy sétáltatáskor meglátta az utcában a korábbi gazdáját, akinek könnyes szemmel visszaadtuk. Utána Szolnokon voltunk egy versenyen, amikor a mamánk hívott, hogy a tulajdonosok visszahozták a kutyust hozzánk azzal, hogy nálunk jobb helyen lesz.”
Nem ő az első kutyus a showtáncos életében, de most éppen ő az, aki gondoskodik a család jókedvéről.
Ahogy öregszik, egyre mókásabb dolgokat csinál, ami mindig mosolyt csal az arcunkra.
"Volt korábban egy kerti kutyánk is, aki szintén nagyon hosszú ideig élt. 19 évet volt velünk, 2021-ben hunyt el” – idézte fel a fájó emléket a gazdi.
A kert is tiltott terület Szofinak, nem, hogy az Exatlon
Szofira felemás szabályok vonatkoznak, hiszen van amit nem szabad, de azért néha kap enyhítést, aminek ő nagyon örül.
„Az elejétől kezdve benti kutyaként kezeljük. Egyedül az ágyra nem jöhet fel; mostanában amikor cserélem az ágyneműt, megengedem neki, de egyébként nem szabad. Van egy saját fekhelye, ahova bekuckózik” – árulta el.
Lilkó nem veszi félvállról az állattartást, hiszen kiskutyája nem csak egy kedvenc, de családtag is. Bár, ahogy el is mondta, élt már át nehéz pillanatokat, amikor négylábú barátot kellett elveszítenie, igyekszik távol tartani magától az elkerülhetetlen puszta gondolatát is.
„Amikor hozzánk került, még fel sem fogtam, hogy milyen sokat jelent, de ahogy egyre idősebb lesz, és nem tudni, mennyi időt tölthetünk még vele, minden átértékelődik, és egyre fontosabbá válik a létezése."
Mindig elmondom neki, hogy örökre maradjon a kiskutyánk. Lelkem mélyén tudom, hogy ez lehetetlen. De annyira szeretjük őt, hogy sosem szeretnénk elveszíteni.
