Hogy mi? Vak sofőrnek segített a börtönben Galambos Lajos
Az ország trombitása nem igazán találkozott a börtön kemény magjával, hiszen a bent töltött idő teljes egészében az egészségügyi részlegen ápolták. Ennek ellenére kötött haveri kapcsolatokat. Többek között egy látássérült rabtársával is, akit vezetésért kasztliztak be…
A cigi-kávé-édesség szentháromság mellett, nagy kincsnek számít a börtönben az elfoglaltság, hiszen ha az ember nem tud mit kezdeni az ébren töltött óráival, előbb utóbb „becsavarodik”. Éppen ezért, Galambos Lajos is folyamatosan azon ötletelt a rácsok mögött töltött 14 hónap alatt, hogyan tehetné hasznossá magát. Az ország trombitásának voltak is ötletei, de végül egyiket sem hagyták jóvá. Ennek ellenére feltalálta magát és annak is megtalálta a módját, hogy segítsen egy rabtársának, aki a kezei között veszítette el teljesen a látását. Galambos Lajos többek között erről is mesélt Hajdú Péternek a Frizbi TV kamerái előtt.
„...ezekre nem tartottak igényt”
– Tanítani is szerettem volna, fel is ajánlottam, hogy tanítanék zenét a raboknak. Persze nem az aranyesőt… Inkább összhangzattant, szolfézst, kottaolvasást, hiszen művésztanár vagyok.
Sajnos nem engedélyezték, bár meg is értem, hiszen biztosan sokan csak azért jöttek volna el, hogy velem valamit jópofáskodjanak.
Jeleztem továbbá, hogy könyvtárosi feladatokat is szívesen ellátnék, vagy akár a misék alkalmával zenélnék, de ezekre sem tartottak igényt – kezdte Galambos Lajos, aki ha nem is túl sok, de néhány emberi kapcsolatot azért kialakított a börtön falai között. Többek között összehaverkodott egy látássérült férfival, aki a börtönben teljesen elveszítette a szeme világát.
„Gyakran volt, hogy én vezettem őt...”
– Az egészségügyi részlegen azért alakultak emberi kapcsolatok. Név szerint ismertük a másikat és segítettük is egymást. Például volt ott egy nagyon kedves pali, aki látássérültként került be. Nyolcvanhárom százalékban rossz volt a látása. Tiltott gépjárművezetés volt a bűne. Azt mesélte, hogy a melós kocsiból, amiben utazott, kiugrott a sofőr és elszaladt. A rendőr pedig megállapította, hogy az autót senki más nem vezethette, csak ő – idézte fel a képtelennek tűnő történetet Lajcsi, aki akkor is jelen volt, amikor a férfi retinája leszakadt és teljesen megvakult.
Zárkázni (egymás celláját látogatni) ugyan nem lehetett, de az udvaron azért tudtunk beszélgetni.
Közel egy időben vonultunk be és ő a büntetése alatt sajnos teljesen megvakult. Ott voltam vele abban a pillanatban, amikor leszakadt a retinája. Elvitték kórházba, de már nem volt menthető. Gyakran volt, hogy én vezetgettem, segítettem őt, vagy éppen Örkény novellákat olvastam fel neki – mesélte Galambos Lajos.
