Véget ért az énekesnő és párja közösen szervezett tábora. Tóth Gabi és Papp Máté Bence olyan közösségi élményekkel engedték útjukra a gyerekeket, amelyre még ők maguk sem számítottak.
Tóth Gabi és Papp Máté Bence hónapok óta készültek első közös táborukra, ahol lovagsággal, íjászkodással, táncokkal, énekekkel és rengeteg más közösségi programmal várták az ide érkező fiatalokat. Most, hogy a tábor véget ért, nem kérdés számukra, hogy szeretnének még ilyet szervezni.
Az énekesnő a Borsnak adott interjújában elmesélte, hogy a tábor sokkal jobban sikerült, mint amilyennek várták.
– Fantasztikusan sikerült minden, nagyon jó élmény volt. Abkorovits Robi mester coachnak is köszönhetően egészen máshogy alakultak a barátságok, egészen máshogy tudtak megnyílni a gyerekek és tudták leküzdeni a félelmeiket, mintha ő nem lett volna. Ez egy óriási csapatmunka volt, ha szervezünk még tábort, biztosan ő is velünk jön. A végén sok szülő odajött hozzánk köszönetet mondani, hiszen voltak olyan gyerekek, akik felhúzott vállal érkeztek, a hét végére pedig rájuk sem lehetett ismerni, felszabadultak és mosolygósak voltak.
Számomra az volt a legmegdöbbentőbb, hogy mennyire sok gyereket bántanak a suliban az osztálytársai. Sok lány kért tőlem segítséget, mert tudják, hogy engem is sokat bántottak és nem tudják, hogy hogyan kell ezt kezelni, nekem pedig van ebben tapasztalatom. Elmondtam nekik, hogy engem is megviselnek a bántások és teljesen normális, hogy ők is így érzik. Nagyon komoly emberi történetekkel találkoztunk. A gyerekek nagyon ügyesek voltak és nagyon gyorsan tanultak.
Gabi elárulta, hogy neki sem volt egyszerű, hiszen ő maga is leküzdött a táborban olyat, ami korábban akadály volt számára:
– A hatalmas kánikula nekem is bátorságpróba volt, mert én nagyon nehezen bírom a hőséget. Mégis egyszerűen túllendültem ezen, pedig negyven fokban táncolni, aktívan ugrálni és részt venni mindenben nem könnyű. Az élmények viszont mindenért kárpótoltak.
Máténak már volt ebben tapasztalata, de nekem még újdonság volt az az érzés, hogy a kulturális örökségünkből is taníthattam nekik. Dolgoztam már korábban fiatalokkal, mentoráltam őket, tanítottam énekeket, de most, hogy a népi kultúrát is megismertethettem velük és továbbadhattam nekik, ez egészen lenyűgöző volt. Nagyon megható volt azt hallani, hogy szünidőben a tanult népdalokat énekelgetik és próbálják táncolni. Még ha nem is lesznek később táncosok, tudni fogják, hogy milyen egy mezőségi vagy egy szatmári tánc.
Tóth Gabi szerint ijesztő, hogy mennyire sok lányt inzultáltak már, ezzel nehéz volt szembesülni:
– Volt Robinak egy olyan coach-technikája, amelyben az volt a feladat, hogy egy kis papírra fel kellett írnia mindenkinek név nélkül egy félelmét. Ezután felolvastuk őket és jelentkezni kellett annál, ami másnak is félelmet okoz, illetve annál is, ami pedig nem. Így együtt volt lehetőség megbeszélni olyan dolgokat, amik óriási gátat okoztak nekik, együtt élhették át azt, hogy nincsenek egyedül egy adott problémával. A lányok közül például volt 6-7 olyan lány is, akik mindannyian jelentkeztek, amikor arról volt szó, hogy az utcán molesztálták őket: követték őket tömegközlekedésen, vagy beszóltak nekik. Ez volt a leghosszabb téma mind közül.
A félelmek leküzdésében olyan feladatok is voltak, mint például lovaglás, amitől többen tartottak, de Robi végigkísérte őket és azok a gyerekek, akik eleinte nem mertek felülni, végül egészen más emberként szállhattak le a lóról.
Tóth Gabi elárulta, hogy már most igény mutatkozott a jövő évi táborra, illetve arra is, hogy a gyerekek újra találkozhassanak, hiszen nagyon jól érezték magukat és jóban lettek egymással.
– Elhívtuk a gyerekeket a Kárpát-Haza Konferenciára, amit Máté szülei, Imre és Anikó szerveznek. Határon innen és túlról is rengeteg vendég érkezik, mi is fellépünk Mátéval, így ott újra tudunk velük találkozni. Nagyon jó érzés, hogy önköltségből és a saját magunk szervezéséből így össze tudtuk hozni a tábort még a nehézségek ellenére is, és legfőképpen az, hogy ilyen visszajelzéseket kapunk, nagyon hálás vagyok, hogy ennyire jól sikerült.