Nagy Feró bevallotta: Nagyon zavar az öregedés
Szerinte a közízlést nem lehet túlzottan megsérteni, de a családja esetében odafigyel a határokra. Nagy Feró elmesélte, mit nem volt hajlandó megtenni a lányáért.
Egy kívülálló azt gondolná róla, hogy Nagy Feró életében minden megvan, amire csak szüksége lehet. Azonban a nemzet csótánya érez hiányérzetet. A hot! magazinnak adott interjúban azt is elárulta, miért.
hot!: Tavaly volt hatvan éve, hogy aktívan zenélsz, két év múlva pedig kerek születésnapot ünnepelsz, a nyolcvanadikat. Mozgat téged a kor?
Nagy Feró: Nem akarok beképzelt lenni, de egész jól állok a korommal. Az Úristennel jóban vagyok, és mindig mondom neki, hogy szóljon, ha nyugdíjba mehetek, de azt mondta, hogy egyelőre még nem. Komolyra fordítva a szót, azért jól bírom a strapát, viszont nagyon zavar az öregedés. Főleg amikor megismerkedem valahol egy öregemberrel, és kiderül, hogy csak nyolc évvel fiatalabb nálam. (Nevet.)
Ráadásul az unokák is fiatalon tartanak.
Ott folyamatosan dolgozni kell, egész emberes melót igényelnek. Nálunk ők irányítanak, de nagyon élvezem.
„A fiaimmal szorosabb kapcsolat alakult ki, mint a lányommal”
Nagyszülőként már jól ismerünk – de milyen apának gondolod magad?
Picit szigorúbb voltam a gyerekeimmel, mint az unokámmal. A saját gyerekeimtől egy csomó mindent követeltem, hogy a gyerek vegye tudomásul, hogy a világom nemcsak róla szól, hanem sok más emberről is. Elmagyaráztam nekik, hogy egész életükben lesz egy főnökük, és jelen pillanatban engem jelölt ki az Úristen ennek.
Három gyermek édesapja vagy, azonban a lányodról keveset tudunk. Vele milyen sűrűn szoktatok találkozni?
Tartjuk a kapcsolatot, de ő a volt feleségem családjába tartozik, és ez azért előjön. Sajnos ebből kifolyólag a fiaimmal szorosabb kapcsolat alakult ki, mint vele.
Bánod, hogy nem lett szorosabb a kapcsolatotok?
1977-ben szerettem volna, hogy a válásunkkor a lányom hozzám kerüljön, és nálam nőjön fel, de erre esélyem sem volt. Bementem a gyermekvédelmi hivatalba, ahol azt mondták: „Maga egy punkzenész; lehetetlen, hogy sikerüljön!”
Azt mondták: ha valahogy be tudom bizonyítani, hogy alkoholista az akkori feleségem, akkor lehetséges. Eszembe jutott, hogy szeretném, ha nálam nőne fel a lányom, de mégsem vehetem el az anyától ezt a feladatot. Nem akartam hazudni, hiszen köze sem volt az alkoholhoz, egy igazi édesanya volt, én pedig nem fogok hazugsággal megtámadni valakit azért, mert vitában állunk.
Meg sem próbáltak segíteni, csak mert punk voltál?
Annak idején egy politikailag megbélyegzett ember voltam, tehát az összes közhelyet rám mondták: rockzenész, tehát csajozik, alkoholista, és nem jár haza. Miközben egyedül a rocker volt igaz rám, a többi nem. Ha halász lettem volna, akkor büdös, halszagú lennék az emberek szerint.
Sosem fordult meg a fejedben, hogy bánod azt, hogy ezt az életet választottad?
Egy vadonatúj dalnak a szövegében válaszolnék: „A legjobb út a szabadsághoz mindig csak a rock’n’roll!” Megélni a színpadon azt, hogy a tiéd a világ és bármit megtehetsz, zseniális. Nyilván a közízlést túlzottan nem lehet megsérteni.
A színpadon élem meg a szabadságot, főleg ha a közönség is vevő rá.
A rajongóid szinte már egy másik családoddá nőtték ki magukat.
Ezért izgulok még a mai napig a színpadra lépés előtt! Nem tudni, hogy ez az én családom lesz-e vagy nem. Aztán mindig kiderül egy perc múlva, hogy igen, de nagyon fontos, hogy érezd azt a szeretethullámot, ami feléd jön. Én pedig mindent elkövetek, hogy ez a hullám a részemről is megvalósuljon. Ilyenkor úgy érzem magam, mintha mind egy nagy család lennénk: a közönségünk soraiban akad régi és új rajongó, illetve az ő gyerekeik is. Szoktam is mondani, hogy sajnálom szegény gyerekeket, mivel van egy csomó más jó zene is. (Nevet.)
„Mindig őszinte voltam a gyerekeimmel”
Te mennyire éhezel a szeretetre?
Ez nem úgy van, hogy szeretünk vagy nem. Nekem éreznem kell minden pillanatban, hogy én érted vagyok, te pedig értem. Én pedig a legtöbb szeretetet jelenleg a családom mellett az unokáimtól kapom.
Gondoltad volna a ‘70-es években, hogy a vad rockerből mára lágyszívű nagyszülő lesz, akinek idilli élete van?
Abban biztos voltam, hogy kenyérre lehet majd kenni. Mindig őszinte voltam a gyerekeimmel, de az soha nem tartozott rájuk, hogy milyen problémáim vannak az életben. Amikor kérdezték, hogy „Merre voltál, apa?”, nem mondhattam nekik, hogy két napig börtönben voltam. Az óvó néninek sem lehetett azt mondani, hogy azért nem tudtam jönni a gyerekemért, mert elvittek a rendőrök – azonnal jött volna a megbélyegzés. Akkor nagyon zavart, hogy kettős életet kellett élnem.
Mennyire különbözött egymástól ez a két Feró?
A színpadi Feró ugyanaz volt, mint az édesapa.
Inkább azt kellett eltitkolnom a gyerekeim elől, hogy ha elmegyek egy koncertre, ott mi történik. Nem volt biztos, hogy időben hazaérek, mert benne volt a pakliban, hogy kijönnek a rendőrök, és elvisznek.
Általában úgy zajlott, hogy valamit bemondtam a színpadon, majd másnap reggel bevittek, és megkérdezték, miért mondtam az adott dolgot. Én próbáltam megmagyarázni, amit lehetett, de a legjobban az fájt ilyenkor, amikor elszakítottak a gyerekeimtől. Meg tudták tenni azt, hogy bezártak, és még telefonálni sem lehetett.
Sehogy sem tudtad ezt közölni velük?
Nem is akartam. Sokáig csak azt mondtam, hogy fontos dolgom volt, koncerteztem, vagy mást hazudtam, de nem beszéltem nekik erről, mert lehet, hogy bennük nem pozitívan cseng le, és nem értik meg.
„Csináld meg, de egyre vigyázz, hogy ebben te a Nagy Feró legyél!”
Mennyi ilyen szituáció volt az életedben?
Ahogy az egyik dalomban szoktam mondani: kényszerhelyzetek jöttek-mentek. Az élet dobott egyet, én pedig néztem, hogy nem az én dolgom, nem akarom megcsinálni. Majd jött a belső hang: „Miért, van jobb lehetőség? Nincs? Akkor csináld meg, de egyre vigyázz, hogy ebben te a Nagy Feró legyél!” Több ilyen lehetőséget kaptam az életben, amivel nem akartam élni. Ilyen volt az X-Faktor is, amit majdnem elutasítottam, de rájöttem, hogy megmutathatom, hogy én vagyok a Nagy Feró.
A mai napig van néhány szlogen, ami tőlem származik, és visszahallom. Ilyenkor kicsit igazolva érzem magam.
Nemrég jött ki egy dalotok, ősszel pedig Beatrice-lemez is érkezik.
Nekem is fura volt, mert egy régi barátomat fedeztem fel magamnak, és kész szövegeket adtam át neki, hogy zenésítse meg. Ez egy kísérlet volt, hogy van-e még valaki, aki érzi az én lelki világomat. Csillag Endre Csuka volt az, aki ráérzett a punk igazi ízére, így ő készítette el a Beatrice legendájának zenéjét.
