8 év után megszólalt Somló Tamás özvegye: szívszorító, amit hajdani férjéről mondott
Nyolc évvel ezelőtt, a mai napon hunyt el a hazai beat zene megkerülhetetlen alakja. A zenész családja a mai napig szívfájdalommal éli meg a nélküle töltött napokat.
Somló Tamás 2016. július 19-én hunyta le örökre a szemét. Az akkor 68 éves zenész türelemmel viselt, hosszú betegség után ment el, pótolhatatlan űrt hagyva maga után. Az LGT legenda emléke a mai napig élénken él a családja és természetesen a rajongói körében, ikonikus dalai most is rendre felcsendülnek a rádiókban, a négy gyermeke, Dávid, Dániel, Pali és Lili pedig minden nap szakítanak időt arra, hogy a papáról beszélgessenek.
Somló Tamás versenyt futott az idővel
Tamás kiváló fizikai állapotban volt még a hatvanas évei végén is, éppen ezért ért mindenkit váratlanul a betegségének híre. Sajtóinformációk szerint a tünetei úgy kezdődtek, hogy csillapíthatatlanul csuklani kezdett. Mivel ez nem múlt el heteken át, elment orvoshoz. A diagnózis letaglózta őt és a második feleségét, (akivel 24 éven át éltek szerelemben) Keszthelyi Gyöngyvért is: gyógyíthatatlan beteg, mindössze hónapjai vannak hátra... A zenész ennek ellenére és a pozitív életszemléletének köszönhetően még négy és fél évet élt.
Somló érezte, hogy minél tovább ki kell tartania, hiszen ott volt a negyedik gyermeke, az egyetlen lánya, Lily, akinek édesapára volt szüksége. Ráadásul az ő kettejük kapcsolata elképesztően szoros viszony volt, a kicsi lány és az ikonikus apuka elválaszthatatlanak voltak. Az elbeszélések szerint a zenész megérezte, hogy nem fogja megélni a gyermeke érettségijét, a barátainak korábban azt mondta, hogy Lilit 16 éves koráig tudja majd nevelni. Elképesztő és szomorú egyben, hogy végül igaza lett.
Sírig tartó hála
Keszthelyi Gyöngyvér, Lili édesanyja, a mai napig gyászolja Tamást. A zenész emlékének megőrzése azonban nem hagyományos: a Somló családban mosolyogva, sztorizva tartják életben az elhunyt emlékét, kevés könnyel és annál több mosollyal. Pont úgy, ahogy a családfő szerette volna. Egy vidám emberre ugyanis nem lehet szomorúan emlékezni.
Ma nyolc éve halt meg a legenda, ebből az alkalomból kerestük meg az özvegyet, aki a következőket mondta:
Ő mindig a kislányom édesapja marad, az az ember akinek a legtöbbet köszönhetek. A gondolatai, eszméi, világlátása, másokhoz viszonyulása követendő példa számomra/számunkra es örökre elkísér engem/minket... a szeretetünk sosem fog iránta elmúlni, bennünk él...
