Bochkor Gábor édesanyja haláláról: Soha nem fogok erről beszélni…
A honi rádiózás fenegyerekét másfél héttel ezelőtt elnémította a gyász. Édesanyja elvesztése után ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy újra mikrofon mögé üljön és köszöntse a Retró Rádió hallgatóit. Bochkor Gábor csak nagyon röviden tért ki lelkiállapotára…
Milliónyi hallgató várta tűkön ülve, hogy csütörtök reggel újra hallhassák kedvencük hangját az éter hullámain keresztül. Bochkor Gábor igazoltan volt távol a mögöttünk álló napokban, hiszen elveszítette imádott édesanyját. A gyászban pedig nem lett volna képes a tőle megszokott vidámsággal vezetni a Retró Rádió reggeli műsorát. Gábor csütörtök reggel visszatért a Bochkor stúdiójába és bár érezhető volt, hogy még nincs teljesen a topon, becsülettel állta a sarat 4 órán át.
„A szabadság után én már kitisztulva leszek”
Bochkor Gábor mindjárt a műsor elején rövidre zárta a témát és leszögezte, többé nem kívánja szóba hozni a történteket. – Gyerekek! Nagyon, nagyon szépen köszönöm… Ez itt most egyetlen mondat és soha többé nem fogok erről a témáról beszélni.
Mindenkinek köszönöm az együttérzését!
Az összes részvét üzenetet nem fogom felolvasni, sőt egyet sem. Mert nekem nem tenne jót. Próbálok újra belerázódni a dologba. Teszem hozzá, jövő hét után megyünk szabira és azt számoltuk a Gyurival, aki a pszichémet elemzi, hogy nagyjából a szabadság után én már kitisztulva leszek – fogalmazott nagyon röviden Bochkor Gábor, mielőtt ténylegesen belekezdett a milliónyi hallgató szokásos szórakoztatásába.
„Isten hozott újra...”
A Bochkor közösségi felületein ezzel egy időben áradni kezdtek a részvétnyilvánítások és persze a hallgatok üdvözölték a visszatérő Bochkor Gábort.
„Kedves Gábor! Jó, hogy itt vagy, nagyon hiányoztál! Sok erőt kívánok neked, fogadd együttérzésemet!”
„Jó reggelt kívánok nektek! Isten hozott újra itt Gábor!”
„Kedves Gábor! Most értesültem az Önt ért hatalmas veszteségről. Nagyon együtt érzek magával most is, és a hosszú, gyötrelmes gyászidő alatt is. Szeretetem küldöm” – írták a rajongók.
