A végzetes balesetben elhunyt Dávidkát a Fiumei úti sírkertben helyezték végső nyugalomra. L.L. Junior rendszeresen kijár a kisfiú sírjához.
L.L. Junior legrosszabb álmában sem gondolta volna, hogy 2019. augusztus 31-e eddigi élete legtragikusabb napja lesz, amit soha nem fog tudni kitörölni az emlékezetéből. A népszerű énekes aznap épp egy fellépésre sietett, ám az élete gyökeresen megváltozott, amikor megtudta a szörnyű hírt: imádott kisfia, Dávidka nincs többé.
Azon a tragikus napon L.L. Junior és Hopp Csilla kisfia, Dávidka mindössze hároméves volt, amikor Zugló egy forgalmas útkereszteződésében életét vesztette, miután a piros jelzés ellenére kiszaladt az úttestre, egy szabályosan közlekedő autó elé.
Azóta minden évben újra és újra felszakította a sebeket a szülőkben az végeláthatatlannak tűnő tárgyalássorozat, ami a haláleset körülményeit vizsgálta. Az ügyben ugyanis nyomozás indult, amit aztán bírósági tárgyalások sora követett. Az édesanyát, Hopp Csillát először vádlottként kezelték, majd felmentették. A barátnőjét, P. Carment viszont gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolták meg, mivel a tanúk szerint ő fogta Dávidka kezét a tragédia előtti pillanatokban. Bár a kisfiúval történtek ép ésszel felfoghatatlanok, tavaly márciusban végre ítélet született, amelyben az édesanya után a barátnőt, P. Carment is felmentették minden vád alól.
Dávidkát a Fiumei úti temetőben helyezték végső nyugalomra 2019 szeptemberében. A búcsúztatón Kökény Attila és Mága Zoltán zenélt a kisfiú emlékére, és L.L. Junior kérésére mindenki fehérben érkezett. A kisfiú sírját azóta is rendszeresen gondozzák.
A Bors egyik olvasója az évforduló környékén a VIII. kerületi sírkertben járt, az egyik rokona sírját szerette volna egy picit rendbe tenni, amikor elsétált Dávidka hófehér sírja mellett.
– Az egyértelmű, hogy a kisfiú végső nyughelyét rendszeresen látogatják, hiszen egy elszáradt virágot se láttam rajta, pedig ebben a rekkenő nyár végi hőségben nagyon gyakran kell őket cserélni. Őszinte leszek, nem igazán követem L.L. Junior életét, de erre a szörnyű hírre emlékszem. Nagyon sajnáltam a családot – mondta a Bors olvasója, Péter, aki néhány képet is készített a sírról.
Junior a kisfia elvesztése utáni időszakban belevetette magát a zenei munkálatokba, és azt mondja, hogy ez jót tesz neki. A gyászmunkát segíti ugyanis, ha nem szomorkodva emlékszünk arra, aki nincs már, hanem a vidám pillanatokat elevenítjük fel.
– Mennyit bohóckodott, nagyon vicces kisfiú volt Dávidka, és ez azért fontos, mert a Lacikában is ez a kép marad meg majd róla, nem a tragédia pillanata. Részemről meg például a kreatív zenei pillanataimban tudom megfogni ezt, úgy, hogy dalokat írok az emberi veszteségről. Érdekes módon egy olyan hangnemben, ami kifejezetten vidám hangulatot kölcsönöz a dalnak. Így válik az elengedés egy vidám ünneppé is. A halál, habár fáj, mégis a legnagyobb inspirációs erő, ahonnan a zene táplálkozhat – árulta el a zenész két éve ilyenkor a Borsnak.