Papadimitriu Athina retteg, hogy megismétlődik a 11 évvel ezelőtti katasztrófa, amikor a Duna otthonát is elárasztotta. Nem meglepő, hogy belefáradt a küzdésbe, hiszen még a decemberi tűz után sem sikerült mindent helyreállítani. A színésznő kétszer is átélte, milyen károkat tud okozni az árvíz, harmadszor nem szeretné.
A színésznő otthonában tavaly, egy decemberi éjszakán gyulladt ki a kazánház, hatalmas károkat okozva. Papadimitriu Athina lélekjelenlétének köszönhető, hogy nem vált a lángok martalékává otthona. Több mint félmillió forintra saccolható a kár, a helyreállítások rengeteg energiát és időt vettek igénybe, ám még így kilenc hónappal a történtek után sincs teljesen kész. A természet alaposan próbára teszi a színésznőt, és a Dunakanyarban álló házát, ugyanis percről percre nagyobb az esélye, hogy a tűz után most a dunai árvíz okoz neki komoly problémákat.
– Teljes bizonytalanságban vagyok.
Ha a mostani nagyobb lesz, mint az az emlékezetes 2013-as dunai árvíz, akkor óriási bajban vagyok.
– Évekkel ezelőtt megemelték a gátat, ami elvileg megvéd minket, csak abban reménykedem, hogy ez tényleg így lesz – kezdte a Borsnak a színésznő.
– Kicsit el vagyok fáradva, a tűz után ez már végképp nem hiányzott nekem. Az elmúlt hónapok a helyreállításról szóltak. Az sem volt egyszerű, mert szinte alig voltam otthon, mert annyit dolgoztam a nyáron. 28 előadásom volt, többek között Erdély, Felvidék, Sümeg, Bikal, Mórahalom, és ezt még hosszasan sorolhatnám. Jelenleg is pakolok, sok minden nincs még a helyén. Egy helyben topogok, hogy mitévő legyek. Folyamatosan hallgatom a híreket, mire számíthatunk. Ha esetleg tényleg elkerülhetetlen lesz, a Duna vízállása miatt hozzám is elér a víz, akkor lépek, és igyekszem megóvni az értékeimet, hogy ne ázzanak el – tette hozzá.
Athinának ám nem csak ez okoz gondot. A hétvégére ígért tetőzéssel esik egybe egy olyan fontos családi esemény, amin mindenképpen szeretne jelen lenni. Most egyik gyermekének van szüksége az édesanyjára.
Hatalmas dilemmában vagyok, mert el kellene hagynom a helyszínt. Megígértem Anna lányomnak, hogy elkísérem egy 54 kilométeres, hegynek fölfelé futóversenyre, az árvíztől így minden bizonytalan, pedig egy előadást is lemondtam, hogy ott tudjak lenni.
– Lehet, hogy az utolsó pillanatban kell döntenem, de még az is előfordulhat, hogy magát a versenyt lemondják – mondta lapunk érdeklődésére.
Persze bizalomra ad okot, hogy az egész ország készenlétben van, és ahol csak lehet, pakolják – csakúgy, mint Athina is – a homokzsákokat, hogy minél több embert tudjanak „megmenteni” a vízözöntől. A Szigetköznél évekkel ezelőtt már megemelték a gátat, hogy ezzel védjék a hidat, ami a lakosok ki és be közlekedését biztosítja, és egy esetleg árvíz ne zárja el őket a külvilágtól. Athina számára máig emlékezetes – de semmi esetre sem pozitív emlék –, amikor traktorral vitték ki a házától, hogy el tudjon menni fellépni a színházi előadásán. Ha valaki, a színésznő tudja, milyen az, amikor a házában mellkasig ér a víz. Két alkalommal árasztotta el a Duna a házát. 7-8 évvel ezelőtt ugyan feljebb költözött, ez az egyetlen reménye, hogy harmadszorra már nem kell ugyanazt a szörnyű érzést átélnie, mint korábban.
– Két nappal ezelőtt még azt gondoltam, megúszom, de semmi jóval nem kecsegtetnek.
Úgy hallottam, hogy a 11 évvel ezelőttihez képest 50 centivel feljebb lesz a víz, akkor pedig a házamat is elönti.
– Nem tudom, mi lesz az állataimmal. Elégé elfáradtam ezekbe a problémákba, még akkor is, ha ezek megerősítik az embert, így aztán tudom, hogy mint mindig, most is találok valami megoldást. Bevallom őszintén, egyszer átszaladt az agyamon, amikor belegondoltam a tűzesetbe, most pedig az árvízbe, talán egy jelnek kellene vennem, hogy elköltözzek innen. De azt mondtam, hogy nem. Imádok itt élni. Tizenegy évenként még ezt is kibírom érte – szögezte le Athina.