Krausz Gábor az Ázsia Expresszről: Az a legnehezebb, hogy ne add fel
A TV2 sikerműsorának szereplői, de még a készítők is egyértelműen úgy vélik, hogy az Ázsia Expressz történetének eddigi legkeményebb évada az idei. Krausz Gábor és Mikes Anna a helyszínen árulta el lapunk munkatársának, hogy számukra mi jelentette a legnagyobb próbatételt.
Nincs abban semmi meglepő, hogy a sztárséf és a profi táncos egyöntetűen kijelentették, a szálláskeresés jelentette számukra a legnagyobb kihívást a Fülöp-szigeteken. Nem is az volt a gond, hogy nehezen találtak olyan családot, akik befogadták volna őket éjszakára, inkább a rettenetes körülmények voltak azok, amelyek feladták neki a leckét egy-egy pokolian nehéz nap után.
„Koszos és büdös vagy...”
− A való életben sokkal keményebb az Ázsia Expressz, mint amire az ember a tévé előtt ülve számít. A legnehezebb egyértelműen a szálláskeresés. Én több mindentől féltem kiutazás előtt. Ilyen volt a szálláskeresés, a kaja és stoppolás. De az utóbbi két félelmemet hamar el tudtam engedni.
Viszont a szálláskeresés az hatalmas para.
A nap végén hulla fáradt vagy és persze csalódott, hiszen ha be kell kéredzkedned valahová, akkor az azt jelenti, hogy nem szerepeltél túl jól az aznapi futamban. Ehhez jön hozzá, hogy koszos és büdös vagy… - kezdte lapunknak egy manilai szálloda halljában Krausz Gábor, akinek véleményén kedvese is osztozott.
„Próbáltuk a családot nem megbántani…”
− Azt még hozzátenném, hogy a szálláskeresés nem világosban történik. Sötétben, közvilágítás nélkül indul neki az ember, olyan környékeken, hogy olyat még életemben nem láttam. Ráadásul az emberek többsége már alszik, amikor kopogtatni, kiabálni kezdünk. A legnehezebb az, hogy az ember ne adja fel, amikor már sokadszorra nem sikerül. Aztán persze ki tudja, hogy milyen helyre, milyen családhoz sikerül végül bejutni? Ez iszonyú stresszes - magyarázta Mikes Anna. A sztárséf ezután elmesélt egy konkrét esetet, amikor végül vissza is utasították egy helyi család vendégszeretetét. − Megesett, hogy, amikor megmutatták nekünk az egyébként roppant kedves emberek, hogy hol lenne a mi helyünk, elszörnyedtünk.
Az ágyon vöröshangyák és csótányok masíroztak.
A szoba ablaktalan volt és minimum negyven fok volt. Próbáltuk a családot nem megbántani, hiszen megosztották velünk az otthonukat és ezért hálásak voltunk, de végül a kertben megláttunk egy sátrat és azt választottuk. Mondjuk úgy, hogy a pihentető alvás volt kint a legnagyobb luxus - tette hozzá Krausz Gábor.
