„Remegő végtagokkal vonszoltam magam felfelé” – Véres baleset és kígyómarás érte az Ázsia Expressz producerét
Andor szó szerint és átvitt értelemben is a saját bőrén tapasztalta meg, milyen veszélyeket rejt egy egzotikus országban forgatott kalandreality. Az Ázsia Expressz kreatív producere kockáztatott és ez a kockázat majdnem az életébe került.
Katona Andor hatalmas rutinnal indult az Ázsia Expressz idei forgatására, hiszen korábban már három évadot vezényelt le a TV2 sikerműsorából. Ugyanakkor ő is volt „nyeretlen kétéves”, aki amolyan fogd meg a söröm mentalitással ugrott bele olyan „kalandokba”, amik elsőre ugyan veszélytelennek tűntek, de hamar világossá vált számára, hogy hozhatott volna jobb döntést is. Az egyik ilyen kalandjáról éppen Ördög Nóra rántotta le a leplet a Nánázsia néhány nappal korábbi epizódjában, ahol kikotyogta, hogy Andort egy kígyó marta meg az egyik forgatáson.
„Mi baj történhet?”
A Bors megkereste az Ázsia Expressz kreatív producerét, aki részletesen elmesélte, mi is történt vele azon a vészterhes napon, amikor szembenézett a halállal és le is győzte azt. – Egy lakatlan szigeten kerestem egyedül forgatási helyszínt, amikor megláttam egy hegytetőt, aminek a tetején egy tisztást vizionáltam.
Persze volt egy szabály arra vonatkozóan, hogy senki nem mehet egyedül sehová, különösen úgy nem, hogy ezt nem jelzi a stábnak, de úgy voltam vele, hogy: Mi baj történhet?
– kezdte lapunknak a tévés szakember, aki ma már pontosan tudja a választ az önmagának feltett költői kérdésre, hiszen minden (is) megtörtént vele a következő órák során.
„Pokolian fájt mindenem”
– Realizáltam, hogy ebből sziklamászás lesz, így neki is vágtam az egyébként harminc-negyven méteres sziklafalnak, aminek a nagy része inkább volt szakadék, mint lanka. Éreztem magamban az erőt, de amikor majdnem elértem a szirtet, akkor elindultak alattam az apró kavicsok és csúszni kezdtem lefelé. Ez lett végül az aznapi első, újjászületésem néhány másodperce, mert csak egy kiugró sziklaperem fogott meg egy tíz-tizenöt méteres szakadék előtt. Közben a kavicsok leszaggatták rólam a ruháimat és letépték a bőrömet is rendesen, így tulajdonképpen ezer sebből vérezve lapultam a sziklán. Pokolian fájt mindenem, tűzött a nap és esélyt sem láttam rá, hogy bárkinek szóljak, hiszen minimum negyvenpercnyire voltam a stáb többi tagjától és a walkie-talkie hatótávját pedig már rég meghaladtam. Nagyjából húsz percre volt szükségem ahhoz, hogy újra elinduljak felfelé… – idézte fel a rémtörténet pillanatait Katona Andor, aki akkor még nem is sejtette, hogy mindez csak a kezdet.
„Azonnal tudtam, hogy egy kígyó mart meg…”
– Remegő végtagokkal vonszoltam magam felfelé és végül egy fa gyökerében tudtam megkapaszkodni. Felhúztam magam a tisztásra, amiről persze kiderült, hogy alkalmatlan a forgatásra, hiszen ami lentről fűnek tűnt, az valójában embermagas növényzet volt. Csak azt tudtam, hogy amerről jöttem, arra nem mehetek vissza, így átvágtam magam a hegy túloldalára, ahol egy fákkal, liánokkal benőtt meredélyen ereszkedtem lefelé. Persze mindent tüskék borítottak, így karcoltam magamra még pár sebet útközben. Azt tudni kell, hogy bokáig jártam az aljnövényzetben és az avarban, hiszen ez maga volt a háborítatlan természet.
Egyszer csak éles szúrást éreztem a bokámon és ahogy lendítettem a lábam, jött vele valami hosszú, ami aztán nagy elánnal távolodni kezdett tőlem az avarban.
Azonnal tudtam, hogy egy kígyó mart meg… Ez volt az a pont, amikor már kínomban hangosan felnevettem azon, hogy mi jöhet még – mesélte Andor, aki ezen a ponton végig gondolta, mit is tanult a kígyómarásokról, hiszen a stábot felkészítették erre az esetre is.
„Élek és itt vagyok, de a tanulságot levontam”
– Leültem egy fatörzsre és megpróbáltam lenyugtatni magam, hiszen ha az ember izgatott és gyorsan ver a szíve, a méreg gyorsan is terjed. Persze egy ponton túl azt is megértettem, hogy ha mérges kígyó mart meg, akkor az esélyem a túlélésre majdnem nulla, hiszen sérült voltam és nagyon messze volt a segítség. Egy bizonyos idő után azért elindultam, mert szerencsére nem éreztem állapot romlást, csak pokoli fájdalmat mindenhol. Egy óra alatt értem vissza a bázisra, ahol a kollégáim nem hittek a szemüknek, amikor szinte ruha nélkül, csurom véresen, sántítva, dagadt bokával közéjük botorkáltam. Azonnal beadtak nekem egy levél, kígyómarás elleni tablettát, és a stáborvos javaslatára egész testemet belocsolták fertőtlenítővel, bekötöztek, majd hajóval elvittek a szárazföldre. Élek és itt vagyok, de a tanulságot levontam. Az eset óta van bennem némi félsz a szikláktól, bár érdekes módon a kígyóktól azóta sem tartok. Kifejezetten lelkes is lettem, amikor az egyik idei, Fülöp-szigeteki megbeszélésen betévedt egy az irodába. Nóra beszámolójában pont az én videóm látható, erről az esetről. De arra azért figyelek, hogy most már csak tisztes távolból szemléljem ezeket a gyönyörű állatokat – summázta az Ázsia Expressz kreatív producere.
