Marsi Anikó a családi dráma után: „Most már tudok mosolyogni”

Nagy változás állt be Marsi Anikó családjának életében. Palik Lászlóval közös nagyobbik fiuk, a 18 éves Vilmos Dublinba költözött, Írországban folytatja a tanulmányait.

Nívós egyetemre vették fel Marsi Anikó és Palik László fiát

Marsi Anikó, miután kiköltöztették a fiukat, végigsírta a hazavezető repülőutat. Azóta leülepedett benne az élmény, a Mokkában elárulta:

– Most már tudok mosolyogni. Igazából két ember van rosszul: a Palik Vilmos édesapja és édesanyja. Na jó, a nagymamája is, az én édesanyám. Ő is nagyon megsiratta. Furi helyzet ez, mert közben nagyon örülünk, nagyon büszkék vagyunk. Azért nem mindenkit vesznek fel erre a komoly egyetemre, elméleti fizika szakra. A gyerek azt csinálja, amit mindig szeretett volna. Most már vannak barátai, akikhez úgy tud beszélni, hogy értik is, amit mond – humorizált a műsorvezetőnő a reggeli műsorban, korábban pedig arról beszélt: a kamasz fiú asztronautának készül.

Anikó elismerte, nem teljesen újdonság neki, hogy távol legyen a gyermekétől.

– Ami segített ebben az az volt, hogy annak idején elváltunk Lacival. Mert akkor meg kellett felezni a gyerekeket. Ugyanannyi időt töltöttek az édesapjukkal kábé, mint velem. És az is nehéz volt, hogy hozzászokjak, hogy nem 0-24-ben voltak a szárnyaim alatt. Egyébként Vilmosnak nem lett volna igénye rá, hogy én most kikísérjem Dublinba, de nem volt választása – viccelődött a műsorvezető, majd hozzátette, kisebbik fia is sajnálja a változást.

– Jó nagy különbség van a két gyerek között, szoktunk is viccelődni, hogy mintha nem is egy anyától és apától születtek volna. Szóval az öccse mindig igényelte Vilmos, a bátty közelségét, ő meg igyekezett a Vincét lepattintani magáról. De hallom, amikor telefonálnak, Vince azt mondja, hogy: ó, pont most mész el, amikor kezdtünk jól kijönni.

„Már megvan a repjegyünk novemberre”

Kisebbik fiáról elárulta, a vízilabda vonzza leginkább, de a szülők ragaszkodnak hozzá, hogy ő is járjon majd egyetemre.

– Hogy miért bőgtem hazafelé a repülőn? Hát azért, mert csak. Mert mintha gyomorszájon ütöttek volna, és nagyon sajnáltam magam. Hogy akkor nekem most mi lesz a dolgom? Mennyire leszek fontos? Már nem kellek? De kellek, csak már nem úgy. De már megvan a repjegyünk novemberre, Vincével ketten meglátogatjuk a nagytesót.