Megtörte a csendet Azurák Csaba: öt év után hírt adott magáról
Hosszú interjút adott a TV2 egykori képernyőse. Azurák Csaba mesélt lányai felnőtté válásáról, és arról is, mit csinál mostanság.
Öt éve nem látjuk a képernyőn, ő pedig – saját bevallása szerint – élete egyik legjobb időszakát éli. Azurák Csaba a hot! magazinnak elárulta, hogy mivel telnek a napjai, és bepillantást engedett a lányaival való kapcsolatába is.
hot!: Huszonegy éve ismerkedtél meg a feleségeddel, Grétivel. Kis túlzással a fél életedet vele töltötted. Hogyan formáltátok egymást?
Azurák Csaba: Csak annyiban változtunk, amennyit az élet változtatott rajtunk. A szerelem megmaradt, ez a stabil kapcsolat alapja, a gyerekeink csak erősítettek ezen! Változott a világ körülöttünk, változott a szakmám, de a szerelmünk nem változott. Elnézve, hogy csak körülöttem hány embernek ment tönkre a magánélete, azt gondolom, ez egy olyan érték, amire vigyázni kell.
hot!: Veszélyeztette valami a kapcsolatotokat?
Azurák Csaba: Ha az ember nem ad esélyt annak, ami veszélyeztetné, akkor nincs gond, szóval nem. Persze a képernyős lét, a fotózások, az utazások, a nyilvánosság nem családbarát közeg. Már csak a munkabeosztás miatt sem az, de tudtam, mire kell vigyáznom, hogy a magánéletem rendben legyen.
„Kiszöktem megnézni a lányaimat”
hot!: Hogyan tudtál időt szakítani a családodra a tévézés mellett?
Azurák Csaba: Volt egy évtized, amikor forgattam, és szinte minden hétvégén riportot vágtam vagy utaztam. Aztán jött a Tények, így a hétvégéim ugyan felszabadultak, de a hétköznapi estékkel néha trükközni kellett. Amikor a lányaim óvodások, kisiskolások voltak, akkor nem hagytam ki egyetlen karácsonyi, húsvéti ünnepséget vagy előadást sem. Azok mind 4-5 óra körül kezdődtek, a hírműsor 6-kor. Ilyenkor korábban bementem dolgozni, előkészültem az adásra, aztán kiszöktem megnézni a lányaimat, majd a kezdésre siettem vissza a stúdióba.
hot!: Úgy voltál jelen az életükben, ahogy szerettél volna?
Azurák Csaba: Egy dolgot tudtam: azt, hogy nem akarok olyan apuka lenni, aki lemarad a gyerekei életéről. Én ezt tartottam szem előtt, mert ha van titka a gyereknevelésnek, akkor szerintem az a jelenlét a családodban.
Éppen ezért – hiába imádom a kommunikációs ipart, a munkámat – soha senki nem tudott felkínálni olyan pozíciót, előléptetést, amit elfogadtam volna, ha amiatt kevesebbet láthatom a szeretteimet. Soha semmi nem volt egyetlen percig sem fontosabb, még a munkám sem, mint a családom.
hot!: Milyen a kapcsolatotok a lányokkal?
Azurák Csaba: Nekik régen is alapélményük volt, hogy apa ott van; ilyenkor lovacskáztunk, legóztunk, de babáztunk is együtt. Készült egyszer egy fotósorozat, ahol a koncepció szerint újságot olvastam, miközben az egyik lányom a körmömet festette, a másik a hajamba tett csatokat. Nem is kellett megerőltetnünk magunkat, mert nekünk tényleg így zajlott az életünk. (Nevet.) Az édesanyjukkal sem csak anya-lánya kapcsolatuk van, barátnők is, de velem is el tudnak poénkodni, nem vagyok ciki nekik. A múltkor a már 18 éves Zsófival koncerten voltam. Az irodám közel van a koncert helyszínéhez, előtte feljöttünk ide, megittunk egy laza nyitó fröccsöt, aztán átsétáltunk, és buliztunk egy jót. Persze megvan a saját baráti körük, de azt mondom, a mai napig szeretnek velünk lenni.
„Maradjunk annyiban, hogy megjelentek a fiúk”
hot!: Elég könnyedén beszélsz erről. Ilyen lazán vetted, hogy Zsófi és Hanna gyakorlatilag felnőtté váltak?
Azurák Csaba: Engem nem az ő koruk, hanem az idő múlása döbbentett meg. Atyaúristen, hová lett 18 év? Az én első 18 évem kínos lassúsággal telt el. Akkor még nem volt internet, okostelefon, így volt időnk unatkozni. Viszont amióta elkezdtem dolgozni huszonévesen a Magyar Rádióban, azóta valahogy ellopták az időt. Visszatérve: az alapélményem ezzel kapcsolatban az öröm, hogy látom a kislányainkat – akiket még mi tanítottunk beszélni – mint okos, jó humorú, empatikus felnőtteket.
Amikor esetleg vitatkozom a lányaimmal, akkor kifelé szigorú vagyok, de belül mosolygok, mert nagyon vagány, ahogy a saját igazukat keresik, és érvelnek. Ilyenkor mindig nagyon büszke vagyok rájuk!
hot!: Vagyis büszke lányos apa vagy?
Azurák Csaba: Igen, de ez érdekes, mert mi a bátyámmal úgy nőttünk fel, hogy sportoltunk, bandáztunk, lakótelepi srácok lévén ez volt az akkori élet velejárója. Erre mind a ketten két lányt kaptunk az élettől. Nekem ez nagyon sokat adott, mert labdázni vagy rohangálni a kertben a komfortzónámon belül van. De a körömfestés meg a babázás... Azzal tudok mit kezdeni, ha egy vadóc gyerek a játszótéren csak rúgja a labdát, nem érdekli, kit talál el. Én is ilyen voltam. De azt nem tudtam, milyen, amikor az én lányomat találja el vagy sodorja el futás közben. Azóta megtanultam.
hot!: Egy másik ilyen kihívás a kamaszkor és a fiúk, nem?
Azurák Csaba: Ez az ő magánéletük, de maradjunk annyiban, hogy megjelentek a fiúk. Csak abban bízhatunk, hogy a választásuk tükrözi azokat az értékeket, amiket átadtunk. Történt már bemutatás is, amit előzetesen jól túlgondol az ember; végül sokkal gördülékenyebben és természetesebben ment, mint amire számítottam. Valahogy ez is ugyanúgy magától értetődővé vált, mint hogy a lányok oviba mentek, aztán iskolába, hogy már a baráti körrel töltik az idejük nagy részét.
A fiúk kérdése is folyamatában, apró lépésekben lett az életünk része.
Azurák Csaba úgy él, ahogy szeretne
hot!: Te 23 éve médiázol, a feleséged is ezen a területen dolgozik. A lányok követnek titeket a pályán?
Azurák Csaba: Úgy vagyunk vele Grétivel, hogy próbáljuk kitalálni, mi az, ami őket érdekli, és abba az irányba terelgetni. Zsófit valóban inkább a humán tárgyak vonzzák, de még van egy éve a középiskolából, mivel öt évfolyamos. Hannának még odébb van az egyetem, de most úgy tűnik, hogy művészeti irányban nézelődik majd.
Nekünk az a fontos, hogy ők szeressék, amit csinálnak, mert akkor lehet boldog életet élni, ha nem tartod nyűgnek a hétköznapjaidat.
hot!: 2019-ben tűntél el a képernyőről. Azóta mi történt veled?
Azurák Csaba: Az elmúlt öt évben bárhová mentem, mindenhol azt kérdezték, mikor térek vissza a képernyőre. Több helyről meg is kerestek – nem csak televíziótól –, de nem éreztem azt, hogy nekem nagyon vissza kell mennem, nincs bennem hiányérzet. Azóta voltam kommunikációs és marketingigazgató a Budapest Honvéd FC-nél, jelenleg kommunikációs tréningeket tartok és konferenciákat vezetek. Úgy alakítom a napomat, a megbeszéléseimet, ahogy én szeretném, és ez hatalmas szabadságot ad. Most szeptemberben indul egy szintén szabad szerelemprojektem, az I/I Azurák Csabával, vagy röviden „egy-per-egy” című videós podcastem, ezt a formátumot még a tévénél kezdtem. Ebben kötöttségek nélkül beszélgethetek azzal, akivel én szeretnék, és akkor, amikor mindkettőnknek belefér az idejébe. Több ismert ember elfogadta már a meghívást, akikre kíváncsi vagyok. Úgy szoktam mondani, hogy csináltam magamnak egy saját játszóteret.
