A súlyos alkoholproblémákkal küzdő zenész tegnap ismét bevonult az elvonóra, hogy megint megküzdjön a démonjaival. Molnár Gusztáv előtte egy őszinte interjút adott, ahol többek között sírva mondta el, hogy a fiával szóba sem állhat.
Molnár Gusztáv megindító őszinteséggel beszélt a bevonulása előtt pár órával arról, hogy megint milyen mélyre került lelkileg. Az egykoron ünnepelt színész az elmúlt hónapokban napi két liter töményet öntött magába, amitől – nem meglepő módon – rendszeresen elvesztette az eszméletét is. Molnár Gusztáv azt mondta, hogy még mindig úgy érzi, hogy van remény arra, hogy le tudja tenni az italt, hiszen a legutóbbi összeomlásához képest most sokkal jobb mentális állapotban van, van egy szerelme, aki kint várja, barátai és jóakarói is, akik hisznek benne. A színész szerint jó tükör volt az, hogy nyilvánosságra kerültek róla azok a bizonyos fotók, amelyeken fényes nappal, az utcán fetreng öntudatlan állapotban, hiszen ez kellett neki ahhoz, hogy megint szembe tudjon nézni önmagával.
A színész arról is mesélt, hogy az első nagy összeomlásához képest most jobbak az esélyei a gyógyulásra, ennek viszont egy feltétele van: elsősorban saját magával kellene kibékülnie. Molnár a riporternek elmesélte, az alkoholista édesanyjáról az az első emléke, hogy a nő zokog, amiért megszülte őt… ő pedig 5 évesen, pici gyerekként nem győzött bocsánatot kérni azért, amiért megszületett.
A színész szavain érezni lehetett, hogy nagyon labilis érzelmi állapotban van, egyszer megemlített például, hogy abban sem biztos, hogy élni akar, hiszen nem sok értelmét látja. A riporterrel való beszélgetés legmegindítóbb pillanata mégis az volt, amikor szembesítették a színészt azzal, hogyha neki ilyen rossz gyerekkora volt, akkor mégis miért nem látja be, hogy ő jelenleg ugyanezt csinálja a saját gyermekével. A kérdésre, hogy mit tud arról, hogy a kisfia mit szól hozzá, hogy az apukája megint a padlón van? A színész sírva válaszolt:
Nem beszélhetek vele ugye... nyilván rettenetesen és nagyon fáj. Nagyon sok dolog nagyon fáj az életemben… Így nőttem fel én is, és ugyanezt teszem a saját fiammal.