Caramel bevallotta: nem kapott elég szeretetet gyermekkorában
A Megasztár zsűritagja nagyon ritkán enged betekintést az érzelmileg borzasztóan nehéz gyermekkorába. Caramel most Hajdú Péter vendégeként mégis elmesélte, hogy milyen érzelmi sebeket okozott számára az, hogy nem szerették úgy, ahogy ő azt igényelte volna.
MolnárFerenc Caramel egy Szolnok melletti településen, Törökszentmiklóson töltötte a gyermekkorát. A településnek az úgynevezett cigánytelepén állt a házuk, amelyben sem víz sem fürdőszoba nem volt. A mélyszegénységben élő család küzdelmes hétközapjairól talán tudomást sem szerzett volna a világ, ha Caramelről nem derül ki, hogy milyen különlegesen tehetséges énekes. A sikert sikerre halmozó előadóművész élete az elmúlt évtizedekben megváltozott, azt azonban sosem felejti el, hogy honnan jött. Hogy is felejthetné?
Caramel gyermekkora
Az énekes a Beköltözve Hajdú Péterhez című műsor vendége volt, ahol természetesen szóba került az is, hogy honnan indult el meghódítani a világot. Az énekes kendőzetlen őszinteséggel mondta el, hogy olyan szegénységben éltek, hogy az édesanyjával guberálni járt, hogy nem volt a házukban víz és fürdőszoba sem és, hogy abból a helyzetből szinte semmi esélye nem volt kitörni. A minőségibb élet annak fényében is igen távolinak tűnt, hogy Caramel nem kapott elég szeretet otthon...
– A reflexeim olyanok, hogy visszatekintve mindent igyekszem hasznosnak és szépnek látni, és úgy gondolom, hogy a személyiségemnek erre volt szüksége ahhoz, hogy egy erős emberré váljak. Én már fiatalon, egészen pici gyerekként egy erős lelkű voltam. Nagyon kitartó. Mindig próbáltam mindent, tudatosan a megfelelő fiókokba rakni, hogy ne összetörjön engem, hanem több legyek általa. Hogy valahogy úgy gyarapodjak a dolgokból, hogy ne nyomorodjak meg lelkileg. Akár a szeretethiánytól vagy a tragédiáktól vagy a mélyszegénységtől. Attól, hogy egy cigánytelepen felnőtt roma vagyok – mondta Hajdú Péternek az énekes, aki így folytatta:
– Vagy legyen az a nem túl szeretetteljes családi légkör... Izgalmas ez téma. A kisfiamban és a kislányomban is nagyon látom magamat. Furcsa mondat lesz, de amikor rájuk nézek, megelevenedik az egész gyermekkorom, és... megölelem a kisfiamat és a lányomat, magamhoz szorítom őket, és megpuszilom, akkor egy kicsit magamat is... a pici gyerekkori énemet is megölelem.
Sokszor rádöbbenek, felteszem magamban a kérdést: ugyanolyan, mint én, hogy nem lehetetett engem úgy szeretni, ahogy én szeretem őt?!
