Egy ember függőségének az okát sokszor a felmenőinél kell keresni. Ez Simon Kornélban is felmerült, és elárulta, mire jutott ezen a téren.
A közelmúltban a színész- rendező bátor lépésre szánta el magát, és feltárta a nyilvánosság előtt, hogy a függőség betegségével küzd. Ennek egy olyan vonatkozásáról beszélt Simon Kornél a hot! magazinnak, amiről eddig kevés szó esett.
A szenvedélybetegségek egyik jellemző hajlamosító tényezője a család, és a generációkon átívelő probléma gondolata Simon Kornélban is felmerült.
– Amikor elkezdtem végre problémaként kezelni a használatomat, akkor igyekeztem utánajárni a kiváltó okoknak, megvizsgálni, mi történt korábban a családomban – kezdte a magazinnak a színművész.
A szülővárosában, Kazincbarcikán először az ipar, majd az ipar hanyatlása okozta munkanélküliség sokakat taszított az alkohol karjaiba.
– A közvetlen felmenőimet inkább antialkoholistának lehetne nevezni. Egyetlen esetre emlékszem gyerekkoromból, amikor apám későn jött haza. Vannak, akik egy lakótelepi közösségben élen járnak az alkoholfogyasztásban, de nem az én szüleim. Eleinte ugyan dohányoztak, de arról is leszoktak, majd én rászoktam mindenre.
A nagyszüleinél már más a helyzet. Anyai ágon több olyan felmenője is volt, aki küzdött az alkohollal, és az apai nagyapja is gyakran szalajtotta le az unokáit egy „kétdekásért”.
– Ezzel nem jártam a végére, csak tudom, hogy jelentkezett korábban ez a tünet. Valami nagy trauma lehetett, ha ennyi embert érintett.
Néha az az érzésem, hogy olyan terhet hurcolok, ami nem az én életemre volt hatással. Én normális gyerekkorra emlékszem, minden komoly sérülés nélkül
– mondta Kornél.
A vallomása után sokan szorították meg a kezét, és gratuláltak – sokszor hirtelen azt hitte, hogy az új bemutatója, A lány a vonaton című darabhoz. Ám ezzel nincs vége, hiszen még fel kell tárnia az okokat, Simon Kornélnak fiaira is gondolnia kell.
– Előbb-utóbb óhatatlanul találkoznak az alkohollal. Mielőtt ez megtörténne, próbálom előre elmondani nekik, hogy mi várható, és biztosítani őket arról, hogy mindig számíthatnak rám, és bármit kérdeznek, én őszintén fogok válaszolni – zárta gondolatait az édesapa.
Olyan mély trauma, amely nemcsak az elszenvedőjét, de annak utódait, azok érzelmi folyamatait, gondolkodását és viselkedését is befolyásolhatja, akár sok évtized távlatából is. A II. világháborúval kapcsolatban számos ilyen esetet figyeltek meg.