Exkluzív interjú Sipos Péterrel: "Olyankor is elvárják a hülyeséget, amikor nem kellene"
"Megvannak a mindennapi gondjaim" – árulta el az énekes. Sipos Péter bepillantást engedett családi életébe, és barátja elvesztéséről is beszélt.
Egyensúlyban van benne a humoros könnyedség és a zenéhez fontos komolyság. Akár a gyerekeiről, akár a barátja haláláról beszél, érződik rajta az elegancia. Sipos Péter exkluzív interjút adott a hot! magazinnak.
Az Irigy Hónaljmirigy Sipos Pétere otthon is igazi mókamester?
hot!: Minden mókázásban benne voltál a fotózáson. Ez mindig így van, mindenre kapható vagy?
Sipos Péter: Szerintem a mi műfajunkba, a paródiába sok minden belefér. Azért tudok komoly is lenni: nemrég voltam Máté Péter-emlékkoncerten, részt veszek majd a Sztárkarácsonyon, és megyek Hofi-emlékkoncertre is. De amikor civilben vagyok, akkor sem kerül el a hülyeség, és el is várják tőlünk. Sokszor olyankor is elvárják a hülyeséget, amikor nem kellene. Ugyanakkor az egész Irigy Hónaljmirigy olyan beállítottságú, hogy szeretünk minden „balhéban” részt venni.
hot!: Aki humorral foglalkozik, annál mindig felmerül a kérdés: otthon is vicces vagy?
S.P.: Szerintem otthon nem vagyok vicces; olyan vagyok, mint egy normális családapa, megvannak a mindennapi gondjaim. Nyírom a füvet, nyírom a bokrot, slagozom a lépcsőt, mosom a kocsit, takarítom a garázst – az nem annyira vicces. A családi összejöveteleken viszont megy a hülyéskedés, a tesóm mindig megnevetteti az én gyerekeimet is. A fiaim isszák a régi sztorikat a turnékról, bolond sofőrökről, technikusokról.
Hogy vannak Sipos Péter gyermekei?
hot!: Az idősebbik fiad, Levente négyéves volt, amikor indult a tévéműsorotok. Amikor mentél érte az óvodába, megállítottak a szülők, hogy „Nagyon csinos nő volt a tévében, Sipos úr!”?
S.P.: Előfordult, de én ritkábban mentem érte, szülői értekezletre pedig egyáltalán nem jártam. Sokáig nem is tudták, hogy én vagyok a gyerek apja, hiszen a Sipos név nem annyira különleges. Előbb-utóbb kitudódott, de csak az első héten volt érdekes. Volt, aki megszólított, de két mondattal le is zártuk a beszélgetést. Hiszen a gyerekeiért mindenki civilként megy.
hot!: Korábban beszéltél arról, hogy félted a fiaidat a pesti éjszakától. Most, hogy felnőttek, ez változott?
S.P.:
Még most is féltem a fiaimat, mert egyre durvább a világ. Viszont, mivel az agglomerációban lakunk, szerencsére nekik kimaradt az a nagyon veszélyes kamaszkor, amikor el lehet kallódni, ha nincs hova menni, és anyáék sincsenek otthon. Ők hazajöttek, és nem a városban vagy plázákban csellengtek. Ma már mindketten diplomások, és jó munkahelyük van, nagyon büszke vagyok rájuk!
Sipos Péter mindkét gyermeke kirepült már?
hot!: Mindketten kirepültek már?
S.P.: Igen, már a kisebbik fiam is beköltözött a városba. Az iskolába és munkába járás, a szórakozás így könnyebben megoldható. Szeret kalandozni, de azért hétvégén mindketten kijönnek, és nagyokat kajálunk, mert azért anya főztje az igazi! Ilyenkor csomagolunk is nekik.
hot!: Te viszonylag későn költöztél el otthonról. Képes voltál ezt megkönnyíteni a fiaidnak?
S.P.: Én csak azért költöztem később, mert anyagilag akkor tudtam megoldani. A szüleim éppen hogy tudtak támogatni egy lakásvásárlásban, de akkor már bőven huszonvalahány éves voltam. Én is a lehetőségeim szerint támogattam a – mondjuk így – leválásukat. De ez az ő döntésük volt. A kisebbik, Gergő most például kijelentette, hogy teljesen a saját maga lábán szeretne állni. Bár még iskolába jár, de van munkája, kap fizetést, és szeretné kipróbálni, hogyan boldogul a segítségünk nélkül.
Egy kis nosztalgia: Sipos Péter felesége miatt sátorban aludt
hot!: Az édesanyjukkal, Krisztivel 34 éve vagytok házasok, és úgy tudom, az udvarlás idején még sátoroztál is érte. Mesélnél erről?
S.P.: Igen, nemrég volt az évfordulónk. Elutaztunk egy belga kiruccanásra a barátainkkal, meglátogattuk Brüsszelt, Gentet és Brugge-t. Ami a sátrat illeti: a kapcsolatunk hajnalán Kriszti szülei foglalkoztak szobakiadással is, és Harkányfürdő nagyon népszerű volt a turisták körében. Emiatt egyszer a parkolóban aludtam egy sátorban, mert a vendégszoba – ahol egyébként lefekhettem, amikor náluk maradtam – foglalt volt. Amikor viszont nem, akkor azért ment a mezítláb közlekedés, miután apósom elaludt. (Nevet.)
hot!: Három évtized nagy idő. Ezek szerint nem vagy rigolyás?
S.P.:
Szerintem csak rigolyáim vannak, de Kriszti kénytelen elviselni. Vagy egyszerűen csak megszokta már.
Például türelmetlen vagyok, és ideges leszek, ha, mondjuk, nem tudok kibontani egy zacskót. És szerintem kétbalkezes vagyok: ha bármit megjavítok, utána hívni kell a szerelőt. Megpróbálom megszerelni a konnektort, közben üvöltve káromkodom, és a végén hívhatjuk a villanyszerelőt. Szerintem még a tekegolyót is el tudnám rontani. De ezeket Kriszti már megszokta.
Sipos Péter Irigy Hónaljmirigyes sztorikból sosem fogy ki
hot!: Sztorikból nincs hiány! A mirigyes srácokkal is vannak ilyenek?
S.P.: Rengeteg! Egyszer például, amikor még ismeretlen volt a zenekar, a dánfoki ifjúsági táborban léptünk föl délután kettőkor. Olyan jó hangulatba kerültünk, hogy a koncert után elmentünk a helyi presszóba, és előadtuk újra az egész műsort egy szál zongorával. Telt az idő, mulatoztunk, és amikor eljött az este, akkor én megjelentem egy szomszédban zajló esküvőn egy szál klottgatyában, és elkezdtem lopkodni a rántott húst a vendégek tányérjából. Amikor visszamentem, a többiek kérdezték, hogy honnan van rántott húsom, én pedig fölajánlottam, hogy hozok nekik is, ha nem baj, hogy nincs köret. Szóval, a násznép evett, és egyszer csak bement egy ember klottgatyában, félig véresen – mert közben az öcsém elütött a dodzsempályán –, és lopta az ételüket. Ugráltunk az ugrálóvárban, volt ott minden, még a tűzoltókat is kihívták ránk valamiért. Csoda, hogy nem vertek össze bennünket. A Mirigy harmincadik születésnapjára készítettünk rövid videókat, azokban egy csomó sztorit meg lehet hallgatni.
Sipos Péter Ambrus Zoltán halálának okáról is mesélt
hot!: Eddig vidám témákról beszélgettünk... Ejthetünk pár szót Ambrus Zoliról?
S.P.: Zoli remek gitáros volt, amikor pedig jött a tévé, kiderült, hogy bármilyen karaktert képes eljátszani, elmehetett volna színésznek. Éppen úton voltam, amikor hívtak, hogy baleset érte. Utána egy évig nem volt színpadon, és később sem úgy, mint előtte. Nagyon megsérült a feje, és ez oda vezetett, hogy pár éve elveszítettük. Nagyon megviselte a rajongókat – és a zenekart is. Persze engem is, hiszen én vagyok a fia keresztapja. Két nappal a halála előtt még voltam nála a kórházban, akkor az orvosa azt mondta, hogy éppen jobban van – de csak időszakosan. A halála után nyilatkoztam – hogy ne legyen találgatás –, de azóta is tiszteletben tartjuk őt és a családját; nem szeretnénk, ha ezen csámcsognának. Próbáljuk méltó módon megőrizni az emlékét.
hot!: Te hogy érzed most magad?
S.P.: Belülről még mindig huszonöt-harminc évesnek, de kívülről azért már látom az ötvenhetet. De szerencsére energikus vagyok, kicsit sportolgatok, és mostanában biciklizem. Elég jól bírom a koncerteket, napi három-négy fellépést is lenyomunk, és nem vagyok fáradt.
Talán az tart fiatalon, hogy sokat megyünk, és akárhová megyünk, szeretnek bennünket. Az nagyon nagy töltést ad.
