Aurelio és szerelme bővítenék a családot: "Szeretnénk Nikivel még egy gyereket"
Ha néhány évvel ezelőtt készítettük volna az interjút a volt villalakóval, egészen más hangulatban zajlott volna ez a beszélgetés. Akkor inkább a kicsapongó sztár, a bohém életmód lett volna a középpontban. Szerencsére ez már mind a múlté; Aurelio élete fenekestől felfordult, amióta kijött a börtönből.
Ha valaki azt mondja néhány évvel ezelőtt, hogy Aurelio kislánya miatt még a cigit is leteszi és teljesen megváltozik, nem sok esélyt adtunk volna erre. Mára azonban úgy néz ki, hogy a kicsapongó életet élő botrányhősből egy felelősségteljes apuka lett. A volt villalakóval a hot! magazin készített interjút.
hot!: Nemrég bejelentetted, hogy lerakod a cigit, és eljársz biciklizni. Miért döntöttél így?
Aurelio: Régóta tervezem, hogy lerakom a cigit, de sosem volt hozzá elég akaraterőm. Az életmódváltást akkor döntöttem el, amikor realizáltam, hogy van egy lányom. Szeretnék minél tovább élni. Amióta Sofi van, azóta intenzívebben érzem ezt, mivel én tudom, milyen, amikor az ember nagyon korán elveszti az édesapját. Hozzáteszem, hogy köztünk ötven év korkülönbség volt, de én kifejezetten szeretnék ott lenni a gyerekem esküvőjén, és nagypapa is szívesen lennék. Tíz éve dohányzom.
Ha a kokainról le tudtam szokni, akkor a nikotinról miért ne?
hot!: Érzed magadban a motivációt?
Aurelio: Vannak olyan napjaim, amikor csak gondolok egyet, megállok egy játékboltban, és veszek valamit a gyerekemnek. Olyankor belegondolok, hogy három doboz cigi árából vettem azt a játékot, aminek a kislányom úgy tud örülni. Akkor inkább másra költöm a pénzt.
hot!: Ezzel motiválni szeretnél másokat?
Aurelio: Létre akarok hozni egy csoportot, hogy másoknak segíthessek.
Csordaszellemben gondolkozom, ezért is szeretem a csapatsportokat.
– A belépés ára egy doboz cigi lesz, ezzel két, izomsorvadásban szenvedő kisfiút támogatnék, akiknek több milliárd forintba kerül a gyógyszerük. Régen is segítettem, de amióta szülő vagyok, jobban megérintenek ezek a történetek.
Aurelio barátnője is támogatja az életmódváltást
hot!: A kedvesed mennyire támogat ebben?
Aurelio: Nagyon is! Neki a fizikoterapeuta ajánlotta az úszást a gerince miatt, szóval januárban sokkal többet fogunk sportolni, abbahagyjuk a dohányzást és megpróbálunk minél egészségesebben élni. És nem titok, hogy ha minden összejön, szeretnénk Nikivel még egy gyereket. Másodszorra úgy lennék apuka, hogy teljesen egészségesen megyek bele.
hot!: Volt a családodban olyan, akinek hasonló problémákkal kellett megküzdenie?
Aurelio: Apukám nem ivott, de neki is voltak problémái a kábítószerrel, ő azonban egyik napról a másikra tette le. Édesapám tíz év szerhasználat után egyik napról a másikra leszokott, amikor sorozatban rossz döntéseket hozott. Anyám mesélte, hogy apám bezárkózott az irodába, majd két nap után kijött, és mondta, hogy soha többet. Ezzel kapcsolatban szeretném megugrani őt, ha már nyelvtudásban nem érem utol, hiszen hét nyelven beszélt folyékonyan.
hot!: Az interjú során többször említetted apukádat, akinek a halála évfordulója a napokban volt. Sokat gondolsz rá?
Aurelio: Rengeteget, főleg amióta én is szülő vagyok. Az az igazság, hogy nekem a november mindig a legkeményebb hónap. Édesapám november 24-én halt meg, pont egy hónappal karácsony előtt, ráadásul elsején halottak napja van. Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe.
Idén volt kilenc éve, hogy meghalt. Mindig az van bennem, hogy remélem, fentről lát, és büszke rám.
– Hiszek az ezotériában, a lélekvándorlásban és abban, hogy lehet, hogy egyszer újjászületik a lányom személyében. Ebben az időszakban különösen sokat gondolok ezekre. Biztosan örül neki, hogy már nem azt az életet élem, mint a börtön előtt.
Vajon milyen Aurelio a börtön után?
hot!: Azért is büszke lehet, mert pozitív irányt vett az életed?
Aurelio: Régen a külsőségeknek éltem. Most is szeretem a luxust, de nem az a legfontosabb. Ha választanom kéne egy új táska vagy egy családi nyaralás között, akkor kérdés nélkül az utóbbit választanám: az élményeket, amit a családdal megélek. Legutóbb elkapott egy érzés… Találtam egy másfél milliós táskát a házban, kitettem egy képet róla, majd magamhoz kaptam: „Ez a fontos?” Utána letöröltem.
Kellett egy-két nap, hogy realizáljam: ez már nem én vagyok.
– Ez egy olyan megtapasztalás, ami végigkísér egy életen át. Hálás vagyok, hogy börtönbe kerültem, mert megérdemeltem. Nem voltam ártatlan, de nagyon picit túlzásnak éreztem az ítélet minőségét. Tudom, hogy bűnös voltam sok mindenben az életemben, és ezért kaptam a börtönt. Félek, hogy ha ez nincs, akkor katasztrofális vége lett volna. Nekem nem egy pofon kellett az élettől, hanem az, hogy összeverjen, mire felfogom, hogy mi van. Az okos ember más kárából tanul, de én sose voltam ez, és apám is a saját bőrén tapasztalt mindig, pedig intelligens és tanult ember volt.
hot!: Miben nyilvánul még meg Aurelio változása?
Aurelio: Amióta kijöttem a börtönből, azóta nincs autóm. Vehettem volna magamnak olyat, ami megfelel az igényeimnek, de amellett döntöttem, hogy inkább a családomnak megteremtek egy otthont, és egyelőre nem is vágyom egy csillogó autóra, mert fontosabb, hogy amelyik helyiségben játszik a gyerek, ott meglegyen neki mindene – és a családomnak is.
Aurelio kislánya egy igazi tünemény, de édesapja igyekszik következetesen bánni vele
hot!: A kislányod a börtönléted alatt született. Sikerült bepótolni azt az időt, amíg nem voltál vele?
Aurelio: Áprilisban lesz hároméves Sofi. Csak remélni merem, hogy jó apa vagyok. A többség azt gondolná, hogy laza apa vagyok, de szigorúnak tartom magam. Nyilván hagyom, hogy a kislányom gyerek legyen, de olyan alapvető szabályokat betartunk, hogy napi kétszer fogat mosunk, az evés az asztalnál, a konyhában történik, este pontban hétkor pedig fürdetés van. Szeretném, ha lenne egy rendszer az életében – nálam ez nem volt meg. És tudom, milyen az, amikor az elkényeztetett egyke egyszer csak felnő. Ezért is szeretnénk kistestvért neki. Egyébként meg nem bánom, hogy szigorú vagyok, mert remélem, hogy ha felnő, majd megköszöni a következetességemet.
Aurelio anyja is imádja az unokáját
hot!: Ha már család, anyukád hogy van?
Aurelio: Remekül! Épp kint van Svájcban. Amikor elkezdtük a felújítást, úgy döntött, hogy annyit látott az évek alatt a munkájából kifolyólag, hogy inkább kihagyja. (Nevet.) Sokáig újította a mamám házát, aki sajnos elhunyt. Ezért döntött úgy, hogy elmegy kiszellőztetni a fejét a svájci barátaihoz, akiket harminc éve ismer. De nagyon örül, hogy hazajöttem.
hot!: Szereti az unokáját?
Aurelio:
Kicsit féltékeny is vagyok a gyerekre! (Nevet.)
– Régen, amikor hazajöttem, azt mondta mindig, hogy „Jaj, megjött a kis szerelmem!” Most, amint látja Sofit, ugyanez a mondat hagyja el a száját. Szerencsére nagyon odavan érte. Nyilván akkor is ez lenne, ha nem hasonlítana rám ennyire, de állítása szerint a kislányom egy kis Aurelio. Szerencsére az anyjából is örökölt, szóval remélhetőleg a normálisabbik fajta Aurelio lesz!
