A volt villalakó és szerelme a családi fészekben fogadta a Bors stábját. Aurelio és Niki most először vállaltak közös interjút, beavattak bennünket a kapcsolatukba, és azt is elárulták, milyen lesz az első közös karácsonyuk.
Két évet töltött börtönben a valóságshow-győztes, aki a rácsok mögött átértékelte az életét. Aurelio bent tudta meg, hogy édesapa lett, amikor szabadult, első útja kislányához vezetett. Azóta főállású apuka lett, összejöttek gyermeke édesanyjával, és most együtt készülnek a karácsonyra.
A volt villalakó alig várja a Szentestét, amit az elmúlt két évben a rácsok mögött töltött. Aurelio azt mondja: el se hiszi, hogy idén már családfőként ül az ünnepi asztalhoz.
− A karácsony bent? A régi motorosok bent azt mondják, hogy minden nap olyan, mint a többi – mesélte a rácsok mögött töltött ünnepről Aurelio. − Ezt a részét én annyira nem tudtam elsajátítani, mert nekem nagyon nehéz volt a karácsony. Az jó volt, hogy Niki küldött be képeket, mert mindig küldött be levélben fényképeket, jó volt, hogy legalább látok egy karácsonyfát, meg ezt a miliőt, de bent borzalmasan nehéz. Alapvetően is nehéz egy olyan embernek, mint én, hogy szeretet nélkül kell bent élni az életet, de a karácsony, de az igazi büntetés odabent!
De idén már minden másképp van, mint az elmúlt két évben, hiszen Aurelio a családi fészek melegében, a szeretteivel, édesanyjával, párjával és kislányukkal készül az ünnepre. De az nem titok, hogy a szabadulása után kellett nekik egy kis idő Nikivel, hogy összeszokjanak. A gyönyörű édesanya először a Bors napilap kamerája előtt beszélt erről az időszakról. Azt mondja, azt hamar eldöntötték, hogy megpróbálnak családként együtt élni. Bár a kislányuk kezdetben megijedt Aureliótól, ma már elválaszthatatlanok.
Eleinte reggel, amikor felkelt Sofi, és őt látta meg először, akkor a lágy sírásból erős sírás lett. De ez is idővel enyhült és teljesen el is múlt… Amikor kijött, nagyon sok időt töltöttünk együtt és, kialakult újra ez a kapcsolat kettőnk között. és aztán megbeszéltük, hogy megpróbáljuk. Viharosak vagyunk néha, azért vannak konfliktusok, de ezek párpercesek. Ha kicsit összekapunk, két-három perc múlva valamelyikünk mindig bocsánatot kér. Nagyon nagy plusz, hogy mi előtte barátok voltunk, ismerjük jól egymást, így könnyebben kezelem, mintha egy teljesen idegen férfi lenne.
Az olaszos temperamentum nem okoz nagy viharokat a kapcsolatukban, sőt! De a rendetlenség annál inkább. Mert bár a sztárapuka a párja szerint kedves és romantikus, a rendmániáját meg kellett szokni.
− Nála minden élére van állítva, és nem tűri meg, ha egy centivel is arrébb van. Ez egy kicsit fura volt, de összecsiszolódtunk ebben is. Gyakran meg szokott lepni, kisebb, nagyobb ajándékokkal és ugyanúgy, a kislányunkat is. Nagyon sokat foglalkozik vele, játszanak, legóznak, mesét néznek, nagyon jó látni őket együtt!
S hogy ezek után jön-e a második gyermek? Aurelio szeretné, imád lányos apuka lenni.
− Én is szeretnék, de még nem most, hanem egy pár év múlva!
Az biztos, a mostani karácsony hatalmas boldogságban fog telni a családi fészekben.
Az, hogy saját családdal töltöm a karácsonyt, ha nevezhetem így magam, családfőként, ez mindennél többet ér és mindennél nagyobb boldogság. Én nagyon szeretem a karácsonyt, mindig is nagyon szerettem, Niki is szereti, de így, hogy van egy kislányunk, boldogok vagyunk, szeretjük egymást, ez egy Ötöslottó főnyeremény!