Elhinni sem tudod, mivel foglalkozik most Pierrot - nagyot fordult az élete

Pierrot zenei karrierje után is hasonlóan kreatív területen kötött ki. Társasjátékaival több tízezren játszanak szerte az országban. A tesztelési időszakban a barátai mellett nagy segítsége a felesége, kamaszfia, sőt néha a nyolcvan éves édesanyja is - írja a Fanny Magazin.

Különleges kapcsolata van a karácsonnyal. Erről árulkodik, hogy nem is egy téli, karácsonyi témájú dala van. Sőt, most már társasjátéka is, a Fényes díszek. Nagyon kedveli ezt az ünnepet, mint ahogy magát a téli időszakot is. Szereti, hogy a hideg kicsit összetereli a családot, ami nem mellesleg kiváló alkalmat nyújt a játékokhoz. 

2016-ban jelent meg az első játéka

Pierrot már kamasz fiúként is igen kreatív volt. Egyebek között „osztályújságot” szerkesztett másodmagával, az első társasjátéka készítésének évében pedig megtartotta az első koncertjét is az általános iskola tornatermében, teltház előtt.

– Talán ez a látványos siker okozta azt, hogy végérvényesen a zene felé fordultam, előtte egy-két hónappal, még a társasjátékkészítés is jó jövőképnek tűnt – árulja el. – Elsősorban a saját táblajátékos élményeim voltak motiválók, de a színes tartalmakhoz a lökést a nyolcvanas évek elején berobbant játéktermi láz adta. Akkoriban minden sarkon ilyen helyek nyíltak, és a gyerekek ott lógtak egész délután. Ez komoly problémát jelentett szülőknek, tanároknak egyaránt, sokfelé tiltás lett a vége. Én pedig tulajdonképpen ezeknek a játéktermi slágereknek a feldolgozását vittem be a srácoknak az iskolába. A PacMan, a Donkey Kong vagy a Red Baron így élt tovább, kartonpapíron, kétszemélyes absztrakt játékokként. Felnőttként, 2016-ban jelent meg az első önálló játékom, az Irány a Kincses sziget, de ekkor még nem fordultam teljesen a műfaj felé. Ahogy azonban egyre több játékom jelent meg a hazai kiadóknál, sőt néhány a határokon túl is, egyre inkább hivatásommá vált a tervezés. Tavaly év végére már saját kiadót is indítottunk kis családi vállalkozásként. Sokan azt hiszik, hogy a játék a gyerekek privilégiuma, de ez nincs így. A társasjáték pedig kifejezetten okos szórakozási forma, amit nagyon ajánlok felnőtteknek, időseknek és fiataloknak egyaránt. Én magam örömmel készítek könnyed családi, és egész estés, kemény agytornának számító verziókat is. 

Lényegében minden idejét valamilyen módon a társasjátékokkal tölti.

– Egy alkotó embernél nehezen választható el a munkaideje a szabadidejétől – mondja. – Pláne olyan esetben nehéz meghúzni a határt, amikor játékokról van szó. Szóval, ha innen nézzük, akkor sokrétű, aprólékos, rengeteg fejtörést okozó, véget nem érő munka, ha onnan, akkor meg csupa játék az élet! Mint mindig, most is egyszerre több projekt fut nálam, jellemzően különböző stádiumban. Míg az egyik pillanatban egy vadonatúj terven töröm a fejem, a másikban a tervezőasztalon javítgatok egy ősszel összeállt másik produkciót. De ugyanezen a napon egy régi játékot készítek elő nyílt tesztekre, új grafikai elemekkel gazdagítva az asztalképét, tanítom a tesztereket, intézem egy új megjelenés gyártási munkáit, vagy éppen a futó projektjeinkről írom a sajtóinfót. Nálam a játékkészítés alig különbözik minden más művészi alkotástól. Egyszerűen megszületik a gondolat, és annak felszínre kell törnie, sőt, valamilyen formában meg kell valósulnia. Nem érdekel különösebben a formálódó játék sikere, vagy piaci pozíciója. Az érdekel, hogy leginkább megközelítsem a megvalósítással azt a képet, amely a fejemben megjelent. Szóval ez akár lehetne dal is, vagy regény, esetleg interaktív film. Mint minden ilyennek, a létrejötte nem függ semmi mástól, csak a feltörő ihlettől, ami a megvalósításra sarkall.

A felesége mindenben partner

– Sokat játszom csak a játék kedvéért is, de sok-sok éve elkerülhetetlen, hogy egyben szakmai inspirációként, tanulmányokként is tekintsek ezekre az alkalmakra – meséli. – És persze rengeteget játszunk a saját fejlesztéseinkkel is, hiszen a munkám legidőigényesebb része a tesztelés. Mondhatni, hogy nálunk otthon a játékok vannak a középpontban. A feleségem minden tekintetben – a kiadó cégben, a játéktervezésben és a játékasztalnál is – nagyszerű partnerem, szóval, ha csak kettesben keresünk elfoglaltságot, akkor is hamar megtaláljuk valamelyik játékdobozt. A kisebbik fiam, aki velünk él, nem lett szenvedélyes játékos, de kamasz, ilyenkor minden fiatal, így ő is igyekszik elfordulni a gyerekesnek tartott időtöltésektől, és a szerinte „menő” dolgok kerülnek előtérbe. Emellett ügyes, és a teszteknél azért még mindig nagy hasznát vesszük, mint ahogy a nyolcvan éves édesanyámnak is, aki időnként szintén rávehető, hogy próbáljon ki velünk egy-egy egyszerűbb dolgot. Persze akár a többi alkotás, ez sem lehet teljes az azt élvezők visszajelzése nélkül. E tekintetben pedig akkor érzem, hogy sikerem van, ha látom a csillogó tekinteteket, vagy épp a töprengésben ráncolódó homlokokat: ilyenkor célba ért a művem. Mivel az összes, egyelőre fehér dobozban maradt játékommal is tesztpartik tucatjait, akár százait játsszák boldog emberek, így, ha ezek egy része sosem kerül a boltokba, akkor sem lehetek elégedetlen…