Családi karácsonyokról mesélt Kóbor János lánya. Kóbor Léna gyermeki lelkesedéssel áll az ünnepeknek, újévkor pedig a zenei karrierjével kapcsolatban tesz kívánságot.
Kóbor Lénát édes kislányként ismerhette meg az ország, édesapja, Kóbor János oldalán mutatkozott néhány interjúban vagy koncerten. Léna mára szinte kész nővé cseperedett, aki serényen építgeti saját zenei karrierjét, mellette iskolába jár, táncol és a Gyöngyhajú lány balladája című darabban lép fel. Az év vége azonban számára is az elcsendesedésről, a családról szól. Kóbor Léna a Borsnak mesélt az ünnepi időszakról.
– Nálunk november végétől áll a karácsonyfa, a házra is mindenféle led égőket teszünk. Anyukámmal imádjuk a karácsonyi hangulatot, minél előbb szeretjük elkezdeni a díszítést, és január közepéig még a karácsonyfa is áll – árulta el mosolyogva Kóbor Léna.
– A karácsony azért olyan fontos nekem, és persze a legtöbb embernek, mert ezekben a napokban végre összegyűlik az egész család. A nővérem például Máltán lakik, ilyenkor pedig hazajönnek: mindenki együtt van a kicsiktől a nagyokig, mindannyian elmeséljük, mi történt velünk az évben – utalt édesanyja, Kóbor Zsóka előző kapcsolatából született nővérére, Lénának pedig egy bátyja is van.
– Gyermekkorom óta mindig ugyanúgy zajlik a karácsony. 24-én este mindenki szépen kiöltözik, megcsinálja a haját, a sminkjét. És egy csengőszó jelzi, hogy „megjött a Jézuska”. Emlékszem, azt hallva az összes gyermek lement, és jól meglepődtünk, hogy ott a sok ajándék a fa alatt. Ezt a mai napig így csináljuk, már csak azért is, mert a nővéremnek kicsi gyermekei vannak, ők még nagyon benne vannak ebben a hangulatban – mesélte mosolyogva a fiatal tehetség.
Léna elárulta, nagyon hálás a családjának, amiért évről évre megteremtette számára a karácsonyi csodát. Azt is felelevenítette, édesapjának mi volt a feladata az ünnepi forgatagban.
– Nem mondanám, hogy a sütésnek a mestere volt apukám, ő inkább csak megette a süteményeket, amiket mi csináltunk – nevetett. – Leginkább a díszítésben segített. Persze a fa körül volt családi dalolás is, de apukám valamiért otthon sosem énekelt. Akármikor kértük, hogy énekeljen otthon, mindig azt mondta, hogy azt majd a koncerten… – idézte fel Léna.
Nemrég fájdalmas évfordulóról emlékezett meg a család.
– Most december 6-án volt három éve, hogy apukám elment. Ilyenkor mindig elmegyünk a Bazilikába. Most már tudunk boldogan megemlékezni, pityergés nélkül kedves történeteket mesélni róla – tette hozzá elérzékenyülve.
Az újévet illetően komoly elképzelései vannak a kamaszlánynak.
– Tavaly az volt az újévi fogadalmam, hogy rendkívül egészséges életmódot fogok folytatni: sportolok és sok zöldséget-gyümölcsöt eszek majd. Hát, szo-szo… – mosolygott. – A sport még meg is van, de azért a csokikák még becsúsznak. Szóval azt hiszem, idén újra ugyanezt fogom kívánni… – mosolygott, majd végezetül elárulta:
Az újévi kívánságokról azt tartják, hogy ha elmondod, nem válik valóra. De annyit azért elárulhatok, hogy a zenei karrieremmel kapcsolatos lesz!