„Egyedül, mindenféle segítség nélkül csináltam mindent” – Elárulta a magyar színész, hogy sikerült kitörnie a nehéz körülmények közül

Haagen – a név hallatán inkább egy németalföldi festő jut az ember eszébe, nem egy magyar előadóművész. Mit tudsz a család származásáról?
Apám negyven évig nem volt az életem része. Amikor előkerült, rákérdeztem, és ő azt mondta, hogy hajdan egy németalföldi hercegségből jöttünk Magyarországra. Nem tudom, hogy ebből mennyi a valóság és mennyi a legenda. Mindenesetre a nagymama virágos volt Budakeszin, különleges holland tulipánokat hozott be az országba. Engem nem foglalkoztatott különösebben a származásunk, nem is nagyon tudom már kideríteni, ki kicsoda volt ebben a famíliában.

Hány éves voltál, amikor a szüleid elváltak? A mamád volt a családfenntartó?
Három és fél. Akkor született az öcsém, de a szüleim már egy ideje csak tessék-lássék voltak együtt. Édesanyám azokban a szocialista időkben kapott egy háromszobás tanácsi lakást, és a Rádió és Televízió óvodájában dolgozott. Így együtt jártunk óvodába, ahová olykor még iskoláskoromban is ellátogattam. Nem éltünk könnyen, folyton pénzzavarban volt szegénykém. Albertfalván, a Fegyvernek utcában laktunk, a Mezőkövesd utcai általános iskolába jártam.
Onnan iratkoztál gimnáziumba?
Nem egyenesen. Elég kacskaringósan végeztem a gimnáziumot, ahogy a többi iskolámat is. Tizenhat éves korom óta dolgoztam. Huszonegy lettem, amikor albérletbe költöztem. Nehéz sors jutott édesanyámnak és a testvéremnek is, korán meghaltak: az öcsém 48 éves volt, anyánk mindössze 54, mint most én.

„Az a fontos, hogy írhassak meg énekelhessek”

A nehéz körülmények között hogy tudtad megtalálni magad?
Nekem az volt a fontos, hogy írhassak meg énekelhessek. A művészetekbe menekültem. És egyedül, mindenféle segítség nélkül csináltam mindent. Igyekeztem értelmes emberi és művészi kapcsolatokat kialakítani.
Sík Olgánál tanultál énekelni. Hogy jutottál el a sztárok tanárához?
Sík Olga valóban segített. Nem kért pénzt a tanításomért, azt mondta, tehetséges vagyok. Egy példa rá, hogy kik jártak hozzá: beszálltam a liftbe, és ott állt Katona Klári. Megszólalni sem tudtam a megilletődöttségtől! Mindketten Olga nénihez tartottunk.
Annyi mindennel foglalkozol! Hogy fér bele ez az életedbe?
Azt gondolom, hogy szerencsés csávó vagyok. Ki tudom írni magamból a lelki gondjaimat, bajaimat. Nemrég mondta egy barátom, hogy kicsit lassítsak. De nem vagyok gyors – kitartó vagyok. Legutóbb Forgács Gábort búcsúztattuk Straub Dezsővel, Kárpáti Leventével – nagyon szerettem, nagyra tartottam Gábort. Olykor polgári búcsúztatókat is vállalok. Nagy megtiszteltetés volt, hogy felkértek ez alkalommal is.
Mikor kezdted érezni, hogy sikered lehet a magad választotta pályán?
A Fészek Klubban énekeltem, és Presser Gábor személyesen gratulált. Bergendy István pedig állva tapsolt, amikor a Darabokra törted a szívem-et énekeltem. Nem is tudtam, hogy Pista ott van.

„Nem kellett telefonálgatnom”

Nem jártál a Színművészetire. Hogy jött a dalokhoz a színpad, a színjátszás?
A Komlósi Oktatási Stúdióban szereztem oklevelet. Újságíró lettem, rádióztam. Valaki megkérdezte, nincs-e kedvem kipróbálni a szinkront. Volt. Eleinte kisebb feladataim voltak, később már nagyobb szerepeket is kaptam. Nem kellett telefonálgatnom, jelentkeznem – egyik dolog hozta a másikat. Így hívtak sorozatokba is, és amikor eljátszhattam a Drága örökösök polgármesterének szerepét, már elég sokan megismertek. Vannak, akik a hangomat, mások az arcomat azonosítják, és ezeket a dolgokat nem mindig tudják összehozni. Legutóbb a Mikulásgyárban a sajátjaim mellett egy Robbie Williams-dalt énekeltem. Akkor is láttam, hogy néhányan bizonytalanok, ki is vagyok.
Jótékonykodsz?
Rendszeresen. Szeretnék segíteni azokon, akik szegények, nehéz a sorsuk. Sok kollégámmal együtt ott leszek december 22-én a Blaha Lujza téren az Emberek az Emberekért Alapítvány karácsonyi ételosztásán. Kint jártam a Magyar Vaknak Magyar Iskolát Alapítvány felkérésére Erdélyben. Fent jártam a Hargitán. Összeszorult a szívem, a torkom: micsoda gyönyörű hely! És nem csak azért, mert magyar. Annyi szépség van Európában, a világon! Ha az azonosságokat néznénk, nem a különbségeket, akkor tudna igazán béke lenni.
Van kinek megmutatnod a világ szépségeit. Hány évesek a gyerekeid? Mi érdekli őket?
Hanga hamarosan 18 éves lesz, Huba mindjárt 16. Mindketten középiskolások. A nagylányom legutóbb orvos akart lenni, a fiam pedig teniszező.
Elégedett vagy azzal, ahová a pályádon eljutottál?
Az édesanyám nem gondolt arra, hogy a fia művész lesz, színész, énekes. Én pedig nem azért írok verseket, hogy elolvassák vagy dalt, mert keresem a „célközönséget”, hanem mert ez belőlem jön. Így születtem. Megjelent két verseskötetem, jövőre kiadok egy harmadikat. A nagylemezem után is új következik. A Dalköltők Társasága együttesemmel dolgozunk. Örökzöldek szerepelnek a lemezen: Kulka János, Gerendás Péter, a Bojtorján, Bródy dalai – van, amit egy szál zongorával énekelek. Fatalista vagyok – ha hívnak, megyek. Színházba, sorozatba. Imádok verset mondani, a sajátjaimat is. Két dolgot nem tudok elképzelni: hogy ne írjak és ne énekeljek. A színház nélkül talán ellennék, de nagy örömmel vagyok a Képzeletszínház tagja. Janikovszky Éva írásai az alap, Nagy Sándorral, Csonka Picivel, Szabó Simonnal. A Gergely Theáterrel három darabban is szerepeltem. Tavaszra pedig van egy tervünk: tizenkét országosan ismert énekessel adjuk elő a már megírt dalomat egy nagykoncert keretében, egy gyermekvédelemmel kapcsolatos alapítvány javára. Már többen igent mondtak a részvételre.